Már napokkal ez előtt elővettem az összes, az évek során összegyűjtött receptet és a legfrissebb főzős magazinokat. Pontosan tudom, hogy minden évben ugyanaz a menü és az újságokban is pontosan ugyanaz a szöveg csak mindig más sorrendben, de akkor is.
Kiterítettem az asztalra, kiválogattam, elképzeltem, megírtam a listát és elindultunk.
Közben “beugrottunk” egy moziba, mert egyébként hétfőnként ki az, aki a gyerekével moziba megy, hát miért ne? Az tisztán látszott, hogy csak ő és én, mivel ketten voltunk a teremben. Aztán két óra izgalom után beérve a szupermarketbe, már éreztem, hogy nem lesz sok időm.
A gyerek vett magának egy italt, hogy ő mennyire fáradt és szerinte siessünk már.
Aztán a gyerek elindult, hogy megkeresse a rozmaringot, de még két itallal tért vissza, hogy ez jó lesz arra az időre, ha még egy órát itt kell lennie, mert szomjan hal.
Aztán megkértem őt, hogy egy kicsit ne beszéljen, mert épp nem találom a papíromat amire felírtam a 2016-os karácsony menüjének hozzávalóit.
Aztán a gyerek javasolta, hogy legyen hamburger a kaja, ja nem karácsonykor, hanem most.
Aztán megkértem őt, hogy egy kicsit ne beszéljen, hanem hozzon egy tejfölt. Addig - gondoltam - pont annyi időm lesz, hogy megtaláljam azt a k.papírt.
Aztán a gyerek már ott is volt a tejföllel, ami nem tudom, hogy mihez kell.
Aztán feladtam a papírkeresést és éreztem, hogy a halas menü majd csak 2017-ben lesz a miénk, mert ezzel egy időben a gyerek előjött egy óriási állattal a kezében, hogy ezt találta, szerinte tök jól néz ki, és rá van írva, hogy gondosan etették, meg rajta van az osztrák zászló (hála az égnek, hogy pár évig az osztrák suliba járt), és ez lesz a tuti menü!
Eeezz? A hal helyett? A gondosan kitalált menü helyett?! Soha! Inkább visszajövök a teljes receptarzenállal, és addig megyek, amíg nem lesz hal.
De már a pénztárban álltunk, mert a gyerek bedobta a madarat, és tolta a bevásárló kocsit a menekülés felé. Közben dicsért, hogy mennyire jó ez, és ő mindig(!) is ilyet szeretett volna enni karácsonykor!
És elhittem, bár pontosan tudtam, hogy ez most a szabadulós játék egy része. Menet közben - szinte futottunk - bedobtam az állat összekötözött lábai mellé egy-két teljesen nem hozzávaló fűszert (ez úgyis elfogyott otthon), és még a halas receptből bevillanó hozzávalókat, mondván, hogy hátha mégis egy hallal távozunk.
Az impulzusvásárlás során vételezett pulykát amikor betettem a hűtőbe, csak annyit kérdeztem tőle, hogy szerinte ezt meg tudom-e majd úgy sütni, hogy finom legyen...
Megkönnyebbülve rám nézett, és csak annyit mondott: persze, hogy meg tudod, bízzál magadban, a pulyka is ezt mondaná meg a hal is.
Ezeket olvastad már?
Így lehet para nélküli a karácsony
Tegyük fel, hogy idén nem parázzuk túl a Karácsonyt, hanem veszünk egy nagy levegőt, és élvezzük.
admin
Így üzenj a gyereknek karácsonyig
Az egyik legnagyobb kihívás karácsonykor a gyereknek ajándékot találni. A kiskamaszokkal tapasztalatom szerint még nincs baj, de a nagyokat nehéz meglepni.
admin
Miért nem tanul egy kamasz gyerek?
Akkor is, ha éppen elkezdődött az iskola, és akkor is, ha már mindjárt vége. Kitaláljátok, hogy miről szeretnénk írni? Igen, arról, hogy miért NEM tanul egy kamasz gyerek.
admin
Most akkor pakoljunk, vagy ne pakoljunk?
Van a kisgyerekkor, amikor állandóan pakolsz. Ja, és mosol, főzöl meg pakolsz...jó, akkor hogy is van ez egy kamasz gyereknél?
admin
