A szósz kifejezésünk, mint oly' sok más gasztronómiai szavunk, francia eredetű, jelentése: sós. A „királyok szakácsa”, Marie-Antoine Carême állította fel először azt a négy alapszószt a barna és fehér mártások körében, amelyek ma hellyel-közzel megtalálhatóak a legtöbb nemzeti konyhában.
A rántással, azaz vaj és liszt keverékével készülő mártások egyik legismertebbje a besamel, amely tej hozzáadásával éri el sűrű, krémes jellegét. Louis de Béchameil márki XIV. Lajos udvarában kísérletezte ki ezt a különböző fűszerezéssel, hozzáadott anyagokkal tovább alakítható fehér mártást (tejszínes mártás, soubise mártás).
A tejmártásként is ismert besamel számos ételhez szolgál alapvető elemként az elkészítés során, és kevésbé játszik szerepet a fogás melletti szervírozásban. Csőben sült ételek, rakott tészták készítéséhez, zöldségekhez remek kiegészítő, tartalmasabbá és teljesebbé teszi az adott fogást. Mivel csak só és bors fűszerezi, ezért nem markáns, hanem segít az ízek kiemelésében.
Az elkészítés során érdemes magas, vastagabb falú fémedénnyel dolgozni, mely segít abban, hogy ne égjen oda a mártásunk. Ebben olvasszunk 6 dkg vajat, majd adjunk hozzá 6 dkg lisztet, keverjük össze, készítsünk belőle fehér rántást 1 perc főzés alatt. Hagyjuk nagyjából kihűlni.
Forraljunk fel 8 dl-1 l tejet, és folyamatosan keverve adjuk a kihűlt rántáshoz. Hogy csomómentes legyen, használjunk habverőt. Forraljuk 4-5 percig, végül ízesítsük sóval, borssal és egy kevés szerecsendióval.
