A tradicionálisan elkészített japán mochi egy egyszerű, de annál melósabb finomság:
- a ragacsos rizst tiszta vízben megfőzik,
- majd fából készült mozsárban egy fadoronggal hosszú órákon át addig püfölik, amíg nyúlós, homogén pasztává válik,
- amelyet édes babkrémmel, szezámpasztával töltenek meg.
A hazai disznóvágáshoz hasonló igazi családi esemény ez, igaz, kevesebb vér és alkohol folyik.
A mochi sztorijának fontos eleme, hogy évről évre jönnek a hírek, hogy az egész évben, de szilveszterkor jóval nagyobb dózisban fogyasztott tradícionális japán édességnek „hála” emberek halnak meg – egyszerűen torkukon akad a ragacsos, nehezen lenyelhető rizslisztes mochi. Idén egy 81 illetve egy 60 éves férfi volt az áldozat, de további kilenc, 28 és 89 év közötti ember került kórházba.
Úgy tűnik, a többször figyelmeztetések ellenére – miszerint
érdemes a gombócot kisebb darabokra vágni fogyasztás előtt, hiszen a fulladás valóban gyakori, főleg az idősebbek körében
– sem sikerül megúszni a szomorú végkimenetelű mochizást.
A mochi otthoni elkészítése nem bonyolult feladat, a nehézséget inkább a hozzávalók beszerzése jelenti. Ahhoz, hogy megkíméljük magunkat a ragacsos rizs órákig tartó kínzásától, magas gluténtartalmú rizsliszttel helyettesítjük azt.
A legfinomabb töltelék a diós, fűszeres aromájú fekete szezámmagból készül.
A legtöbb ázsiai élelmiszerüzlet kínálatában megtalálhatóak ezek a termékek, de ha biztosra akarunk menni, rendelhetünk interneten is. A rizsliszten és a szezámmagon felül csak cukorra, keményítőre és vízre van szükségünk.
- A töltelékhez egy bögrényi szezámmagot száraz, teflonbevonatú serpenyőben addig pirítunk, amíg illatos nem lesz.
- Ezután egy-két evőkanálnyi víz hozzáadásával botmixerrel pépesre turmixoljuk a magokat, majd összekeverjük fél bögrényi porcukorral, esetleg mézzel.
- A tésztához egy bögrényi rizslisztet összedolgozunk ¾ bögre vízzel, egy evőkanál cukorral és egy csipet sóval.
- A lágy, de formált keveréket ezután 3 percig mikrózzuk, majd átkeverjük. A püfölést sajnos nem ússzuk meg teljesen: 5 percig egy lapos kanállal dolgozzuk az opálos tésztát ruganyossá.
- Ha kész vagyunk, borítsuk ki egy keményítővel megszórt deszkára, formázzunk belőle lapos téglatestet.
- Vágjunk a masszából tenyérnyi darabokat, majd mindegyik közepére helyezzünk egy diónyi tölteléket, és formáljunk gombócokat belőle.
Kis bonbonjaink ugyan nem lesznek olyan csodásan simák, mint az ázsiai boltban kapható gyári unokatestvéreik, de több örömet szerezhetünk vele – magunknak is.
