Új sorozatunkban olyan háziasszonyokkal, szakácsokkal főzünk együtt, akik hazájuktól távol, az Egyesült Államok olvasztótégelyében élnek. Történeteikkel, régi és új konyhai szokásaikkal, receptjeikkel ismerkedhettek meg, miközben bepillantást kaptok az emigránsok néha könnyed, néha egyáltalán nem egyszerű életébe.
Mai vendéglátóm, Fara, két éve él Kaliforniában. Szülei Iránból származnak, de ő már Svédországban, Stockholmban született. Korábban Észak-Kaliforniában élt, most San Francisco-ban lakik a barátjával. Nem tervez örökre itt maradni, csak amíg a tanulmányait befejezi. Hogy utána merre? Ebben még ő sem biztos. Mikor megérkeztem, éppen a jegyzetelést fejezte be.
- Juj, de jó, hogy kicsit később jöttél! Egész nap el vagyok késve mindennel, amit mára terveztem. Eredetileg egy jó pár órás, szaftos csirkét akartam neked csinálni sáfrányos rizzsel - Iránban mindenbe tesznek egy kis sáfrányt - de aztán elúsztam, úgyhogy most egy gyorsabb, de nem kevésbé tipikus ételt fogunk készíteni!
- Izgalmas! És mondd, hol tipikus? Iránban vagy Svédországban? Hiszen nálad nem elég, hogy itt élsz, távol attól, ahol felnőttél, de alapvetően is két különböző, ráadásul meglehetősen ellentétes kultúrát elegyítesz magadban...
- Igen, kérdeztem én is a szüleimtől, hogy miért éppen Svédország? A szüleim a forradalom után a nyolcvanas évek elején még megpróbáltak egy ideig Iránban élni, aztán feladták. Választhattak, hogy Nagy-Britanniában, Franciaországban vagy Svédországban akarnak új életet kezdeni - az anyagi lehetőségek, a jó szociális háló és a kezdéshez kapott segítség miatt aztán Svédország mellett döntöttek. Én már ott születtem, úgyhogy nekem tulajdonképpen Svédország a hazám, de azért az iráni gyökerek is meglehetősen erősek. Egyébként, hogy a kérdésedre válaszoljak, iráni specialitás készül - mégpedig ünnepi!
- Tényleg? Látok egyenlőre lazacot meg kaprot - meg mertem volna esküdni, hogy valami svéd finomság készül...
- Jó, hát picit fúziós...tulajdonképpen csak a lazac miatt. A lazac nyilván nem az iráni konyha része, de ez a recept bármilyen más hallal elkészíthető, maximum lassabban sül meg. A kapor azonban nemcsak a halhoz kell, hanem a rizshez, asabzi polohozis. Ez tulajdonképpen egy sima főtt rizs, amit eszement mennyiségű zöldfűszerrel dobnak fel - a sabzi akkor jó, ha a rizst alig látod a zöldtől! Iránban hatalmas ünnep az újév - persze nem a nyugati. Mi március 21-én, a tavaszi napéjegyenlőségkor ünnepeljük az újévet, vagyis a nowruzt. Ilyenkor összegyűlik az egész rokonság, a barátok, és természetesen eszünk. Bárányt, zöldfűszeres rizst, egyfajta omlettet, édes piláfot. Otthon, Svédországban viszont nem szoktunk ennyire bőven teríteni, marad a hal és a rizs.
- Melyik ország konyháját kedveled jobban?
- Jó kérdés. Én Svédországban nőttem fel, a szüleim dolgoztak, a suliban ettem, vacsorára pedig gyakran szendvics volt. A kapor, a hal, az uborka, a szimpla krumpli megszokottabb, mint a dúsan terített, fűszeres-illatos perzsa konyha. Viszont pár évvel ezelőttig évente, két évente hazalátogattunk, és egyetlen percig sem okozott nehézséget átváltani. Az átlag perzsa étkezés gyakran csak egytálételből áll - nem vagyunk olyan mártogatósak, mint a többi mohamedán ország konyhája. Hacsak nem nagy ünnep van, és egész bárányt sütnek, általában valamilyen szaftos hús kerül az asztalra, amit csicseriborsóval, krumplival dúsítanak már főzés közben, vagy később rizzsel itatják ki. Olyat, hogy a húsra utólag, jelzésszerűen kerül a szósz, Iránban nem találsz.
Mi az, ami az iráni konyhának szerves része, de nehéz Svédországban beszerezni?
- Tulajdonképpen semmi, Svédországban mindent be lehet szerezni, olyan mint Kalifornia. Azért persze vannak minőségbeli különbségek. Iránban, ha petrezselymet vagy koriandert ír a recept, akkor azt komolyan is gondolja, mindjárt beletesznek egy csokorral. És a csokor az nem egy kis ványadt valami, ami maximum díszítésnek lehet használni, hanem nagy, zöld és illatos.
- Ha te főzöl, akkor általában mi kerül ki a konyhából?
- Amit a piacon frissen kapok. Őszintén szólva a mindennapokban nem szoktam "svédül" vagy "perzsául" főzni. Kaliforniában élek, a párom francia, úgyhogy semmi nem olyan egyértelmű. Ha nagyon meg kéne határoznom, akkor a főztöm a svédre hasonlít egyszerűségében, ízvilágába viszont próbálok egy kis Iránt is csempészni. A rizs például eredetileg fehér jázminrizs, de a barna sokkal egészségesebb és jellemzőbb Svédországban. Néha a svéd viszont bármilyen egyszerű is, kiábrándítóan egyhangú, úgyhogy megpróbálom feldobni némi keleties, pezsdítő fűszerrel.
