Bridget Jones és Szex és New York kellett ahhoz, hogy a nagy átlag fejébe szöget üssön, hogy az egyedüllét nem ciki. Attól, hogy valaki 30 felett még nem feleség, uram bocsá', épp egyedülálló, még nem rossz ember, nem csúnya vagy buta, csak épp nem találta még meg a megfelelő alanyt. Vagy – még kimondani is szörnyű – netán élvezi az egyedüllétet, és nem is akar változtatni jelenlegi helyzetén. Mivel ezt még ma is többen nem értik, mint ahányan elfogadják, képzeljük csak el, mekkora nyomás volt ez 100-150 évvel ezelőtt vagy még korábban.
Így aztán a legtöbb lány igyekezett férjhez menni, lehetőleg hamar. Korszakonként és tájegységenként változott, hogy mikor jött el ennek a társadalom szerinti ideje, de a nagy többség már egy-két évvel korábban megpróbálta megtudni, kit tartogat számára a jövendő. Kamaszlánykák lévén bármit képesek voltak jelnek venni, télen azonban, mikor a mezőgazdasági munkák végével tavasz kezdetéig tulajdonképpen pihentek, különösen ráértek arra, hogy a jövőjükön elmélkedjenek. Minden falunak és falurésznek megvoltak a maguk hagyományai, ami tuti receptnek tűnt - karvastagságú szakirodalmat lehetne írni az ilyen trükkökből. Az egyik leggyakoribb analógia a kire hasonlít a felhő/tintapaca/árnyék/udvarbeli libakaki - egyszóval, a milyen lesz a várva-várt vőlegény arca, esetleg mi lesz a mestersége. Másik nagy népszerűségnek örvendő jövőbelátó trükk volt, mikor a lehetséges fiúk nevét papírra írták, és random módon eldobáltak/megettek/elégettek egy kivételével, amely a szerencsés nevét tartalmazta. Ezt a jóslási formát egyébként egyszer, nyolc éves koromban én is kipróbáltam, de a nagymamámék szomszédjában lakó srácot, aki a győztes lett, már 18 éve nem láttam, így empirikus tapasztalataim szerint ez a módszer nem működik. Igaz, hogy az ő nevét rejtő papírfecnit piros filccel megjelöltem, hogy egészen biztosan ő maradjon a végére.
Ennek a jóslásnak az egyik népszerű változata volt, hogy a lányok többen összeálltak, és a közösen készített süteménybe rejtették különböző cetliken az általuk ismert fiúk nevét. Az, hogy én most pont hájas tésztát választottam, annak egészen más oka van - mindjárt kitérek rá. Gyakran főztek gombócot (ez esetben az első felszínre gombóc lakója volt a befutó), a sütemény típusának nem volt különösebb szerepe.
És hogy miért éppen a háj? A régi paraszti világban András-napkor kezdődött a disznóvágás. Az egész éven át hizlalt malacok ekkor nyerték el azt a szépen ívelt formát, ami meglehetős mennyiségű zsírt sejtetett göndörödő szőrzetük alatt - mivel ekkoriban még főleg mangalicát hizlaltak - , és amelynek már érdemes volt nekimenni böllérkéssel. Ehhez a foglalatossághoz természetesen jó hideg kellett, meg néhány baráti és rokoni segítő kéz. Mivel a mangalica zsírsertés volt, a gyomor körüli fodros hájat nem kellett zsírnak kisütni - inkább sütemény készült belőle. Hogy hány András-napi disznóölést kötöttek össze a szerelmi jóslással, arról sajnos nincs statisztikám, de én most rendeztem egyet. Az irodában megkértem mindenkit, hogy írjon egy nevet papírra, és elrejtettem a kiflikbe.
A Tinder és egyéb társkereső applikációk korában őszintén nem hittem, hogy bárki is be akar szállni, de nagyon jól elszórakoztunk a dédanyánk korabeli szerelmi praktikával. Úgyhogy, párban vagy egyedül, még van két nap Andrásig, próbáljatok megsütni egy finom hájast - a videó segítségével pofonegyszerű lesz, meglátjátok!
A videó Canon EOS 5D Mark II fényképezőgéppel készült.
Előadó: Goulasch ExoticaCím: A Zöld Martzi NótájaZene: Jutasi Tamás / Dj JutasiSzöveg: Beck Zoli
