Astrid Lindgren most november 14-én lenne 111 éves, ez pedig remek apropónak tűnt arra, hogy újra belelapozzak gyerekkorom meghatározó regényeibe, és felelevenítsem Harisnyás Pippi és Juharfalvi Emil kalandjait. A svéd írónő a második világháborút követően futott be Pippi kalandjairól szóló regényeivel: a történeteket eredetileg kislánya szórakoztatására találta ki, amikor az beteg volt. Persze annak rendje s módja szerint több film, rajzfilm és sorozat is készült műveiből, de talán mégis a könyvek a legismertebbek Magyarországon.
De ki is az a Harisnyás Pippi?
Pippi – vagy Harisnyás Pippilotta Citadella Intarzia Majolika Ingaóra, ahogy egyszer bemutatkozik – kilencéves kislány, aki egyedül él az öreg Villekulla villában, egy svéd kisváros szélén. Egy szép napon összebarátkozik a szomszédban lakó testvérpárral, Tomival és Annikával, akik aztán számtalan kalandba keverednek a kislánynak köszönhetően.Ugyanis Pippi nem hétköznapi gyerek: anyja nincs, apja király valahol a távoli Déltengeren, ő pedig pettyes lovával és Nilsson úr nevű majmával éldegél Svédországban. Van egy hajókoffernyi pénze, szülők híján pedig senki nem mondja meg neki, mikor feküdjön le, vagy vegyen be csukamájolajat. A kontrollnélküliség ellenére nem rest, ha házimunkáról van szó: padlót sikál, takarít, lovat etet, süt-főz – teszi mindezt persze a maga bolondos módján.
„Pippi épp aznap fogott bele a mézeskalácssütésbe. Akkora tésztát dagasztott, hogy csak a konyhapadlón tudta kinyújtani.» Látod, látod – mondta majmocskájának – , bajban leszünk. Mit kezdjek egy-két tepsivel, amikor ötszáz mézeskalácsot akarok kisütni?« És nagy sietséggel hozzáfogott kiszaggatni a süteményeket.”
Pepparkakor, a svéd gyömbéres süti
Pippi a könyvekben rengeteget főz és eszik – mézeskalácsot reggelire, tortát teadélutánon, palacsintát, kávét, sajtot, pitét, körtét, cukorkát, szendvicset és forró csokoládét, kolbászt, fasírtot, ananászpudingot. Gyerekként számomra a mézeskalácssütés volt a legemlékezetesebb Pippi kulináris kalandjai közül, elvégre ki ne szeretne akkora tésztát nyújtani kora reggel, amekkora az asztalon nem is, csak a padlón fér el. A mézeskalács azonban nem az a mézeskalács, amit mi hívunk annak: valójában a svédek kedvelt gyömbéres kekszéről, a pepparkakorról van szó, amit ha máshol nem, valamelyik svéd bútoráruház boltjában a legtöbben már biztosan kóstoltatok.
A legtöbb mézeskalácshoz hasonlóan ez is egy nagyon intenzív ízű, fűszeres kekszféle, amit mindenféle formájúra kiszaggatnak. Méz helyett azonban melaszt használnak hozzá, a tésztát pedig vékonyabbra nyújtják, és alacsonyabb hőfokon, hosszabb ideig sütik, hogy igazán ropogós legyen. A keksz eredetileg a borsnak köszönhette fűszerességét – innen a neve is – , és gyógyító hatást tulajdonítottak neki. Nos, a recept, amit én hoztam nektek, ennyire nem bevállalós, és csak a szokásos mézeskalácsos fűszerekkel operál, de próbáljátok ki, nem fogtok csalódni. Nagyszerű ropogtatnivaló egy jó film vagy könyv mellé, a nyújtásba fogjátok be nyugodtan a kéznél lévő gyerekeket is, utána pedig olvassátok el velük valamelyik Harisnyás Pippi-történetet. És nyugodtan süssetek dupla adaggal, úgyis hamarosan itt a karácsony!
Kedvenc részeink:
- Pippi mézeskalácsot süt- Pippi megizzasztja a ráküldött rendőröket- Pippi megvendégeli a betörőket
