A '90-es években minden valamire való konyha falicsempéjét vagy szekrényét teleragasztottuk a picike ovális banánmatricákkal - a szocializmusban csak szökőévente kóstolt sárga gyümölcs minden gyerek kedvencévé vált, de tényleg, nem nagyon ismerünk olyat, aki nem szerette. Még arra a turmixgépre is emlékszem, amivel életünkben először krémes, habos banánturmixot csináltunk anyukámmal.
A matricák közül viszont egy volt, ami kiemelkedett: a Chiquita cégjellegzetes, sárga-kék, fején gyümölcskosarat egyensúlyozó, csinos leányt ábrázoló matricája, amit a híresen jó minőségű, Latin-Amerikából származó napsárga banánokról szedtünk le gondosan.
A cég reklámja 1952 (!!!)-ből:
Miss Chiquita 1944-ben született, így a cég tulajdonképpen első volt, ami brandet épített egy gyümölcs, nevezetesen a banán köré. Eleinte csak papírszalag formájában, 1963-tól pedig pici, tapadós matricaként is megjelent a gyümölcsökön, amit máig szigorúan kézzel ragasztanak fel, hogy az áru a lehető legkevésbé sérüljön.
A matrica gyakorlatilag katalizátorként működött - az emberek úgy nyomkodták mindenhova, mintha muszáj lett volna, az "ingyen" marketinggel a logó, a színek és bizonyos értelemben a banán is státuszszimbólummá vált. Gondoljunk csak Andy Warhol banánjára:
A cég matricái természetesen mindig követték a közéle eseményeit, trendjeit is, így szerepelt már olimpiai logó, hirdette Miss Chiquita 50. születésnapját, de a minionok vagy a Jégkorszak szereplői is megjelentek rajta - mind-mind igazi gyűjtői darabok.
Kedvencünk Dj Neff grafikus sorozata 2010-ből, aki közvetlenül a céggel összedolgozva alkotta meg a legtutibb banánmatricákat:
2017 októberében pedig a Mellrák Elleni Küzdelem tiszteletére rózsaszín sorozattal készültek, elég erős tartalommal:
Na, megkívántad a banánt?
