Azt ugye tudjuk, hogy a tejtermék volt az utolsó nagy élelmiszercsoport, amit az ember elkezdett enni. Állítólag azért van annyi laktózérzékeny a világban, mert a tejfogyasztás annyira "új" szokás, hogy az emésztőrendszerünk még nem szokott hozzá. Külön érdekes, hogy egyszer azt olvastam, azokban az északi országokban, ahol kevés a napos órák száma, sokkal kevesebb a laktózérzékeny, mivel ők kénytelenek voltak ezt a D-vitaminforrást beépíteni a mindennapjaikba, míg a déli országokban, ahol még télen is hét ágra süt, ott sokkal magasabb azoknak a száma, akik nem bírják megemészteni a tejet vagy tejtermékeket - mivel nekik nem volt szükségük arra, hogy kifejlesszék a laktózevő enzimet. Hogy ez igaz vagy nem, azt nem tudom, mindenesetre logikusan hangzik, meg sztorinak is jó.
Lehet, hogy azért szeretjük annyira a sajtot, mert a sejtjeink szempontjából még mindig újdonság? Nem tudom, és nem is érdekes, az áltudományoskodást pedig ezennel abbahagyom, és áttérek a saját asztalomra - az ételekre.
Mindegy, hogy milyen ételcsoportról beszélünk, mindenkinek kell egy jó alaprecept, mindenből, én most megosztom veletek a "sajtosat". Nyilván nem ez az, amivel a legillusztrisabb vendégeimet akarom lenyűgözni, viszont bármikor előrántható, ha sajtlevest, sajtszószt, vagy valami gyors sajtos húst akarok készíteni. Attól függően ugyanis, hogy mennyi folyadékot teszünk bele, milyen fajta sajtból készítjük, és hogyan fűszerezzük, nagyon sok mindenre alkalmas.
Amivel a legtöbb szószos sajtos ételt el lehet rontani, az az, ha nem olvad fel benne a sajt. Nyilván ez attól is függ, milyen sajtot használunk, nem véletlen, hogy nem született még meg a mozzarella- vagy a raklettsajt-krémleves. De még a jól olvadó sajtokkal is belefuthatunk bakikba, és olyan levesekbe/szószokba, amiknek az alján kisebb tömbökben áll a sajt - jó, nem mindig rossz ráharapni, de azért a krémes, egyenletes textúrát mindannyian jobban szeretjük. A kulcs abban van, hogy a reszelt sajtot lassan, egyenletesen adagoljuk a már forró folyadékba - legyen az alaplé, tej vagy tejszín. Így minden adagnak lesz elég ideje - és főleg, megfelelően forró környezete - , hogy elolvadjon. Evidens, hogy ha valamilyen mártogatósnak szánjuk, akkor kevesebb folyadékot használunk, ha pirított húskockákkal főzzük össze, akkor szintén sűrűbbre tervezzük, ha pedig tepsiben sült sajtos krumplit készítünk, akkor ugyanezekkel az arányokkal mehet a felkarikázott krumplira.
Másik fontos dolog, főleg a füstölt sajt szerelmeseinek, hogy eszükbe ne jusson szószba felhasználni, ugyanis nem olvad el rendesen. Ha mindenképpen füstölt sajtot szeretnénk használni, akkor vegyünk jó minőségű krémsajtot - így biztosan nem lesznek sajtcsomók a szósz alján.
