Naná, hogy a legkülönfélébb tengeri herkentyűket! Nemrég volt alkalmunk kipróbálni utcai finomságaikat, és be kell vallanunk, találkoztunk furcsa ételekkel. De nem csak az éttermek és büfék kínálatait kóstoltuk, meglátogattuk a halpiacot is, és az ott szerzett alapanyagokból remek vacsorát rittyentettünk! Kis kajás úti kalauzunk következik horvát módra: össze-vissza 5 napot töltöttünk Primostenben illetve Trogirban, de vittünk ki némi harapnivalót itthonról, hiszen apartmanban szálltunk meg, ahol a konyha adott volt, így rengeteg pénzt spórolhattunk, másrészt gyanítottam, hogy nem bírnám ki, hogy ne főzzek – még akkor sem, ha elvileg pihenni mentünk oda.
Első esténken meglátogattunk egy helyi tetőteraszos kis éttermet. Már nagyon vágytunk a tenger ízeire, így azon nyomban rendeltünk is egy óriási két személyes vegyes tálat – amit aztán négyen gyűrtünk le. A tálon bundázott tintahal, girice (apró sült szardella), garnéla, egy kevés citrom illetve majonéz kapott helyet.Nem volt nagy durranás, így megint csak beigazolódott, hogy a helyi kis büfékben érdemes enni, ahol minden fakszni nélkül megkapjuk a legegyszerűbb – és pont ettől a legfinomabb – harapnivalókat.
Szerencsére ennek az étteremnek volt egy kiadópultja is, ahova egyszer az éjszaka közepén sikerült betévednünk. Némi iszogatás után igencsak jól esett pár falat sörtésztás tintahalkarika némi baguette-tel. (A citromkarikát azonban kicsit hiányoltuk.) Ami mindent vitt, az az úgynevezett shrimp volt – nagyon egyszerű étel, amit simán elkészíthetünk otthon is. Mindössze egy buciból, vaslapon sült petrezselymes-fokhagymás scampiból és választható öntetből áll. A miénkbe ajvar és egy kevés tabasco került, de a majonézes illetve a dijoni mustáros változat is elég ínycsiklandónak tűnt.
Trogir sétálóutcáin rengeteg turistába botlottunk – sőt, néha már szó szerint átestünk rajtuk. Itt, Primostennel ellentétben, sokkal inkább érezhető, hogy a nyaralók igényeit próbálják kiszolgálni – sajnos. Ahelyett, hogy a legegyszerűbb halas csemegéket szolgálnák fel, találkoztunk itt például sült burgonya spirállal, amit – bár ízre talán nem lehet rossz, és a gyerekek bizonyára nagyon kedvelik – mi inkább kihagytunk. De ennél is furább látványt nyújtott a Chocolate Kebab standja.
Ahogyan a kép is mutatja, ez nem más, mint egy óriási palacsintába kerülő csokiforgács, amit a gyroshoz hasonlóan készítenek. A palacsintába kennek még csokikrémet is jó gazdagon, de kérhetünk bele tejszínhabot, banánt, kókuszt és még számtalan feltétet.
Ahogy ott álltam a pult előtt, nehezen mondtam nemet erre a „csokicsodára”, de erős voltam, így sikerült kihagynom ezt a több ezer kalóriát. És hogy mit főztünk mi? Már indulás előtt tudtam, hogy mindenképp szeretnék kint elkészíteni egy egyszerű citromos rizottót - ami jólesik a nagy hőségben - , így kikerestem Petra receptjét, amit a hozott rizottórizsből, borból, vajból, és az apartmanunk kertjéből szedett citromból el is készítettem.
Ez már önmagában tökéletes fogás lenne, de lévén hogy tengerparton voltunk, semmiképp nem akartam kihagyni a kora reggeli halpiacozást. A beszerzett zsákmányból elkészítettük hozzá a fokhagymás vajon sült petrezselymes scampit, garnélát, illetve tintahalat.
A vacsora alapvetően gyorsan elkészíthető, és isteni finom, egy kis bökkenővel: a tintahalat meg is kell pucolni...valahogy így:
Csak annyit mondhatok, a videó elején még mi is nevetgéltünk azon, ahogy a srác kapásból tölt magának egy vodkát a „nagy pucolás” előtt, de az igazság az, hogy amikor kezünkbe vettük a tintahalat, mondván „na akkor most letépjük a fejét”, már jobban megértettük őt - egy jó pofa sörrel vigasztalódtunk.
