SVÉT 4.0 – Közel a tűzhöz

Vasárnap Noszvajon gyülekeztek a Stílusos Vidéki Éttermiségiek, szám szerint 12, hogy ismét valami maradandót, valami ínycsiklandót alkothassanak nekünk.

„Csak egy óra ide Eger" – így indultunk a fővárosból, kissé optimistán számolva a távolságot. Félúton kezdtük csak érezni, hogy talán elszámoltuk magunkat, hosszú lesz ez még, de fűtött minket a kíváncsiság, és persze az étvágy. A társaságban akadt, aki már gyakorlott SVÉT-ező, és akadt olyan is, mint szerény személyem, aki még soha nem ült az Éttermiségiek asztalánál. Végül csak elérkeztünk Egerbe, négy telefon segítségével belőttük Noszvajt is, így nem volt már több akadály. A falu utcáin kerengve megértettük, hogy miért pont ezt az eldugott kis helyet választották a rendezvény helyszínéül, a Nomád Hotel és Kemping udvarára lépve pedig már kétség sem fért ahhoz, hogy SVÉT szellemiségéhez tökéletesen passzoló környezet még egy kis pluszt ad a program hangulatához.

A bejáratnál kedves, ugyanakkor határozott úriember fogadott bennünket, az iránt érdeklődve, hogy előzetesen regisztráltunk-e a rendezvényre. Mert bizony a SVÉT egyre nagyobb népszerűségnek és érdeklődésnek örvend, így a részvétel már regisztrációhoz kötött. Érthető, a szervezők igyekeznek megőrizni a rendezvény minőségét és biztosítani a stílusos étkezést. Nem szeretnék, hogyha a látogatóknak nyomorogniuk kellene, vagy ne adj isten, éhen maradnának. Miután megszereztük a vásárláshoz szükséges kuponokat, úgy döntöttünk, hogy felderítjük a terepet és a Mrs. Columbo által szolgáltatott dallamoktól övezve, egy pohár gyöngyöző, Bolyki-borral indítjuk ezt a különleges délutánt.

A Bolyki pincész sátránál persze visszatérő vendégek voltunk a nap folyamán, kóstoltunk Királyleánykát, Patit, és a végén még egy kis Ördöngöst is. Néhányszor meghallgattuk Jani előző napi élményét, a náluk látogatást tevő legénybúcsús társaság vicces ötletét, mely szerint a pincészet kutyájának, Patinak a fiát mindenképpen Patiszonnak kellene nevezni. Illetve meginvitált minket szeptember 21-re a Bolyki völgybe, Punnany Massif koncertre. Elnézve a pincészetről készült képeket, hallgatva az eddig szervezett programjainak történetét, biztosak vagyunk benne, hogy nem lehet egy utolsó élmény látogatást tenni náluk.

IKON Étterem

Na de térjünk vissza az Éttermiségieinkhez. A SVÉT lényege, a gasztromozgalom missziója, hogy az eseményre érkező 12 vendéglátóhely minél szélesebb körben ismertesse meg magát és főztjét a hazai közönséggel. Egy közös vezérelv mentén főznek, és igyekeznek kedvet csinálni ahhoz, hogy a vendégek az év többi napján is kocsiba üljenek, és vállaljanak némi utazást a jó kosztért, illetve a stílusos vidéki vendéglátásért. A tematikus hívó szó ezúttal a szabad tűz volt. A séfeknek normád körülmények között kellett bemutatniuk tudásukat, nívós konyhai berendezések híján grillen, wokban, tandori kemencében, hagyományos magyar kemencében, illetve egyéb módon, szabad tűzön. Fontos megjegyeznünk a rendezvény jól szervezettségét, a Covinvest csapata által lehetővé tett, valóban stílusos vendéglátást. Nekik köszönhetően soha nem árválkodtak üres tányérok az asztalokon és mindig tiszta evőeszközök vártak bennünket a sátraknál.

Becsinált leves tanyasi csirkéből - Sarki Fűszeres

Kezdésnek, alapozás gyanánt, a Sarki Fűszeres becsinált levesét választottuk, rögtön három különböző fajtájút, csipetkéset, bogyiszlóisat és krumplisat.

"Szilvás gombóc" leves - Viator

A folytatásban egyfajta vadászat alakult ki az épp fogyasztók és a fogyasztani kívánók között, mindenki árgus szemekkel figyelte a másik tányérját és próbálta kitalálni, hogy vajon az a roppant gusztusosnak tűnő fogás melyik sátorból érkezett? Igyekeztünk mind a 12 étterem kínálatából fogyasztani, persze a befogadóképességünk még csoportszinten is véges, de megtettük, ami tőlünk telik. Be kell vallanom, nem esett nehezünkre, az ételek fenségesek voltak.

Focaccia - Anyukám Mondta

A nap sztárja minden bizonnyal a Viator étterem szilvásgombóc-levese volt, amiből, ha jól számolom, legalább háromszor repetáztunk. Végre ellátogathattunk az Anyukám Mondtához is, még csak nem is kellett kitérőt tennünk Encsre, a focacciájuk pedig örökre belopta magát a szívünkbe. A desszertjükről, a házi joghurtról, kardamomos sült szilvával, már nem is beszélve. Encs! Jövünk!

Házi debreceni - IKON

Az IKON házi debrecenije üdítő szünet volt a szilvásgombóc-levesek adagjai között, utólag már bánom, hogy a krumplifőzeléket mangalicafasírttal kihagytuk. Folytatás gyanánt malaccsülök érkezett a Kistücsöktől, amit egyszerre három villával támadtunk meg, majd egymásra nézve egyként mormoltunk el egy csendes óhajt a ropogósabb csülökbőrért.

Malaccsülök fejtett babos káposztával - Kistücsök

Legnagyobb bánatomra a Rosinante-féle olívaraguval töltött marhapofatekercsről sült fokhagymapürével és házi minicipóval lemaradtunk, bár talán helye sem lett volna sok. Persze az elégedett, szerencsés fogyasztókat látva, ez egy cseppet sem vigasztalt, míg meg nem kóstoltam a levendulás csokoládédesszertjüket. Ez a csodálatos körtés, csokoládés, levendulás ízösszeállítás méltó megkoronázása volt a napnak, és miután elfogyasztottunk belőle két tányérral, már tudtuk, hogy véget ért a napunk.

Levendulás csokoládédesszert

Még ejtőztünk egy keveset a hotel kertjének közepén lévő medencénél, pár pillanatra tökéletesnek éreztük a világot, megszédülve a fantasztikus ízorgiától, majd egy üveg Bolykival a táskánkban útnak indultunk hazafelé, azzal a biztos tudattal, hogy mi bizony egy ültő helyünkben végigkóstoltuk az országot.

A rovat korábbi cikkeit itt olvashatod

Hozzászólások

Címlapról ajánljuk

További cikkek