Nem titok, eléggé csípem az ázsiai kajákat. Még akkor is, ha az adott esetben egy nagy kamu. Mert ez a “General Tso's chicken” névre hallgató csoda pusztán az észak-amerikai kína konyha (micsoda oximoron ezt itt kérem!) szüleménye. A megnevezett úriember, történetesen Zuo Zongtang államférfi hót ziher, hogy nem evett ilyet, de még Hunan kínai tartományban sem ismerik, ahonnan emberünk származik.
A mi kínai büfékultúránkba nem szivárgott be ez a fogás, van helyette szezámmagos csirkénk, ami egyébként ízében elég komoly rokonságot mutat a tábornok csirkéjével, csak ez utóbbinál nincsen bundázva a husi. A méztől édes, az ecettől savanykás a Srirachatól pedig csípős. Semmi bonyolult hozzávaló nincs, a rizsecet helyett használhattok fehérborecetet a csípős szósz meg lehet bármilyen. Az otthoni konyhában sem veszti el gyorskaja jellegét, kettőt pördülsz és mialatt fő a rizs már kész is van.
Ja igen, a rizsfőzés! Valamiért a mi családunkban minden alkalommal feszült figyelemmel vártuk, hogy pergős lesz-e a rizs. A jénaitálas-mikrós, az olajon megdinsztelős, a víz alatt átmosós és a főzőlébe olajat tevős módszert is kipróbáltuk, de egyértelmű győztes sose volt.
Inkább úgy mondom, hogy mindig összetapadt.
Amúgy csak halkan teszem fel a kérdést: nem mindegy? De az évek alatt én azt vettem le, hogy nagyon is nem. Létkérdés, hogy akár egy tál megfőtt rizst is szemenként szét lehessen válogatni és ne legyen semmi tapadás!
Jött aztán a füles, meg az újabb szuper technika Tamás édesanyjától, amire először én csak legyintettem, hogy aha persze. Annyian feltalálták meg a “tökéletes” technikát, amiből nekem egyik se vált be, úgyhogy inkább én már megszerettem a ragacsos rizst. Hozzátenném, hogy a rántott húsos jó ha pereg, de egy ilyen ázsiai ihletésű kajánál külön előny ha összeáll, mert legalább lehet pálcikával enni, persze ha az ember úgy kívánja. Na de vissza a legújabb vívmányhoz. Azt mondja nekem a Tamás, hogy csináljam úgy, mintha tésztát főznék. Azaz forraljak fel egy jó nagy adag forró vizet, sózzam, öntsem bele a rizst, kavarjam át és 8-10 percig főzzem, amíg puha nem lesz, majd szűrjem le az egészet.
Nagy hibám, hogy nem tudom leplezni a gondolataim és az arckifejezésem mindig elárjulja, hogyan állok egy-egy dologhoz.
Gyanítom most is ez történhetett, és elkezdte nekem bizonygatni, hogy "dehigyjemmárel"! Jójó, haver, csináljuk akkor úgy. Forró víz, só, bele a rizs, leszűr, forró vízzel átöblítés. Na és mi történt? Nyilván nem nekem lett igazam, mert valóban tökéletesre főtt az a rizs.
Nem lehet vele hibázni (kivéve ha megfeledkezik róla az ember és túlfőzi), én azóta is így csinálom és az eredmény mindig tökéletes, bármilyen rizsből készítsem is. Ideje megtanulnom, az anyukáknak mindig igaza van.
