Panettone, az olasz karácsonyi kuglóf

Az olaszok bejglije minden évben gyönyörű csomagolásával csábít az üzletek polcain. Úgy döntöttem, hogy idén mégis inkább saját kezűleg készítem el.

Ha hihetünk a legendáknak, akkor egy valódi történelmi finomsággal van dolgunk, mert az első panettonét - vagy valami ahhoz nagyon hasonlót - még 2000 évvel ezelőtt sütötték Olaszországban. A mai formája sem tekinthető rendbontónak, hiszen mintegy 500 éves múltra tekint vissza. Olaszországban többféle történet is kering az eredetéről, a romantikus szerelmestől kezdve a véletlenszerűig, de abban mindegyik egyetért, hogy a panettone bölcsője Milánó volt. A karácsony nápolyi származású kötelező eleme kupola alakú, 12-15 centiméter magas, mazsolától és egyéb szárított gyümölcsöktől roskadozó, könnyű kelt tésztás édesség. Nekem mindig a kuglóf jut róla eszembe először, leginkább arra emlékeztet. Általában citrusgyümölcsökkel, citrommal, naranccsal készül, sima vagy csokoládés formában. Felszeletelve tálalják, és különböző forró italokat vagy édes bort fogyasztanak mellé. Egyes régiókban krémet is készítenek hozzá mascarpone, tojás és szárított gyümölcsök vagy édes likőr, például amaretto hozzáadásával.

Előre le kell szögezzem, hogy panettonét sütni nem a világ leggyorsabb dolga, viszont nagyon megéri bajlódni vele. Ha tehetjük, kovászos változatot készítsünk, az okosok is arra esküsznek. Én most egy viszonylag egyszerű, egynapos típust készítettem, és a belsőségeken is variáltam, mert a mazsolával nem vagyunk nagy barátságban. Egyébként nem árt előre felkészülni, mert gondolom legtöbbünknél nem lapul a szekrényben különböző méretű panettone forma. Általában külön, előre gyártott papír formában szokták sütni, nagyon szépeket lehet rendelni az interneten már itthonról is. Én sajnos boltban még nem találkoztam vele, de ha esetleg valaki igen, akkor ne habozzon megosztani velem az információt. Szóval ott álltam tervekkel tele, panettone forma nélkül. Na persze, mint ahogy a képek is árulkodnak róla, végül csak sikerült megvalósítani az elképzelésemet, csak egy kicsit fapados módon.

Aszalt áfonyás-barackos panettone receptje

A formát egy cirka 20 centiméter széles és 12 centiméter magas fazék adta. A célnak megfelelt, de máskor azért majd igyekszem jó előre gondolkodni és beszerezni a papírformát. Karácsonyig még nem késő leadni a rendeléseket! Ha a kezdeti nehézségeken túl vagyunk, akkor jöhet a lényeg. Fontos, hogy a panettone tésztájával jól bánjunk. Szeretgetni kell, hagyni kell pihenni, többször is, lehetőleg meleg helyen. Miután felfuttattuk az élesztőt és begyúrtuk az alapot, akkor jön az első szieszta, másfél-két órára, míg duplájára nem dagad a gombócunk.

A panettone receptjét itt találod

Aztán egy kicsit ismét kezelésbe kell vennünk, - ekkor kerül bele a csokoládé - majd újra pihenni küldjük, már a végső formában. A cél ismét az, hogy a tésztánk duplájára nőjön a végére. Ha ez megvan, akkor először megkenegetjük egy kicsit a tetejét, aztán keresztben bevágjuk, végül pedig hagyjuk, hogy magához térjen. Kész? Akkor mehet is a sütőbe! Innentől kezdve nincs más dolgunk, mint várni, hogy elkészüljön, fogyaszthatóra hűljön, és végre beleharaphassunk ebbe a mennyei, még kissé meleg, könnyű és édes tésztába. Garantálom, hogy meghozza az ünnepi hangulatot. Elkészíteni pedig szinte gyerekjáték, nem igaz?

A dekorációt köszönjük a Butlers-nek! A helyszínt a Lecsó Főzőiskola biztosította.

A panettone receptjét itt mentheted el

Hozzászólások

Címlapról ajánljuk

További cikkek