Olvasgatok, tehát főzök

Néha olvasás közben jön meg az ihlet egy-egy ételhez. Nekem most egy XIX. században játszódó kalandregény hozta meg a kedvemet ehhez a töltött lepényhez.

Azóta nincs tévém, hogy Pécsen beköltöztem egy olyan lakásba, amit a mára bontásra ítélt Magasház leárnyékolt. Volt ugyan egy készülékünk, ami fogta a három alapcsatornát - elvben legalábbis. Gyakorlatba csak akkor, ha mindenki egy bizonyos helyre ült le a szobában, a szobaantennáról lógó drótot hozzácsipeszeltük a radiátor csövéhez, és az erkélyajtót is kinyitottuk pontosan 52 fokos szögben. Ha fújt a szél, és mozgott az ajtó, esetleg valaki tüsszentett, így kénytelen volt megmozdulni, az adás azonnal elment. Hamar feladtuk hát a nemzeti sportként űzött tévézést, és arra is hamar rájöttünk, hogy egyáltalán nem hiányzik.

A sódarral töltött krumplis bodag receptjét itt találod

Néha persze előfordul, hogy megnéznék valami műsort vagy sorozatot - ilyenkor vagy utánakeresek a neten, vagy nézek egy alternatív megoldást - például elolvasom. A pár hónapja futó Kossuthkifli című sorozat úgy hirdette magát, mint XIX. századi kalandregény, Jókai-paródia, magyar road-movie, mágikus realizmus egy kis néprajzzal keverve, no meg egy adag gasztro, á la szabadságharc. Meg is vettem a könyvet az első alkalommal, amikor szembejött egy könyvesboltban. A poént nem akarom nektek lelőni, lényeg az, hogy két kocsi - egy posta és egy gyász - halad át a Pozsonytól Debrecenig az országon a szabadságharc ideje alatt, három, illetve négy utassal. Egyik kocsi üldözi a másikat, és mindenféle hihetetlen kalandokon mennek át, találkoznak árulókkal, szellemekkel lidércekkel, katonákkal, új és régi rokonokkal, pont, mint a mesében.

A sódarral töltött krumplis bodag receptjét itt találod

Az M0-ás és az M3-as hiányából fakadóan, meg persze a háborús körülményekre való tekintettel, az út eltart jó pár napig, és időről-időre meg kell állniuk különböző csárdákban és útszéli fogadókban, hogy valamit egyenek. A könyvben egyébként is nagy szerepe van a gasztronómiának, lévén az egyik utas egy pozsonyi pék, egy úgynevezett cukkerli. Már az első kábé receptleírásnál elkezdtek forogni a kerekek, hogy ezt vajon nem kéne-e reprodukálni, de mivel mivel nem kifejezetten mai alapanyagokkal dolgozik a könyv, ezt elvetettem. Ha valaki tudja, hol lehet ürüt, szalonkát, tehéntőgyet beszerezni, szóljon, esküszöm pótlom.

A sódarral töltött krumplis bodag receptjét itt találod

Találtam azonban egy leírást, ami nem tűnt kivitelezhetetlennek, sőt, utóbb kiderült, nem is különösebben bonyolult. A cukkerli - vagyis a cukrászmester - egy bodagot kóstol az egyik fogadóban, és ízlik neki, bár úgy találja "nem elég laza". Azt javasolja, hogy az alaprecepthez - huszonnégy lat főtt burgonya meglisztezve - keverjen a szakácsnő bele tört cukrot és vajat, esetleg tej vastagját, de csak keveset, úgy nem csak az íze lesz jó, de kellően laza is lesz. Ha pedig azt szeretné, hogy a vendégek el se akarjanak menni, akkor aprított sódart keverjen ki tejföllel, sóval, borssal, majd két nyers bodagot kenjen meg ezzel a péppel és ragassza össze.

A sódarral töltött krumplis bodag receptjét itt találod

Bár a bodagról először az úgynevezett cigánykenyér jut eszembe - a lisztből, némi zsírból, szódabikarbónából és vízből kevert lapos tészta - , itt most nem arról van szó. Bodag, vakarék, vakaró néven a vetett lángost, vagyis a kenyérlángost is emlegették a népnyelvben. Egyébként meg tök fölösleges azt keresgetni, hogy ez a most cigánykenyér vagy magyar lángos - a világ minden pontján kevertek lisztet vízzel és némi zsiradékkal, hogy aztán forró vaslapon vagy kemencében lapos kenyérkéket süssenek belőle. A sódar pedig nem más, mint füstölt sonka vagy lapocka. Ma már biztos nem salétrommal készül, mint 150 évvel ezelőtt, de magába a szóba már az "Az a szép fényes nap" című drámában is beleszerettem, és most, hogy újra láttam, úgy éreztem, muszáj hogy legyen egy sódaros receptem is. Nem tudom, hogy a könyv írója, Fehér Béla kóstolta-e valaha a tejfeles sódarral töltött bodagot, vagy csak a hasára csapott, és úgy találta ki, én mindenesetre csináltam egyet. Nem túl autentikus, mert nem huszonnégy lat krumpli van benne, csak három darab, és a vaj mellett tej vastagját is tettem bele egy keveset, de lényeg, nagyon jó lett. Aláírom, hogy ha vendégvárónak készül, akkor esetleg tényleg ott ragadnak a népek az ember nyakán - főleg, hogy nem hajt sem a tatár, sem a Habsburg.

Hozzászólások (1)

Intizar

Kézcsók! Szalonkát, talán, vadász ismer?st?l. Ürüt halal hentest?l (Garay tér közelében bizonyosan láttam), esetleg bizalmi kofától. T?gyet szintén bizalmi kofától.

Címlapról ajánljuk

11 húsleves-variáció, ami anyu és nagyi főztjére emlékeztet

Gőzölgő-aranyló húsleves, melybe annyi sárgarépa, zeller, fehérrépa, karalábé, cérnametélt és főtt hús kerül, amennyi nagyi merőkanalába belefér. Te milyen hússal szereted? Kerül bele nálatok gyömbér? Esetleg citrom? Próbálj ki különféle variációkat, és gubózz be egy tál isteni húslevessel, mert annál jobb nincs is!

Nosalty

„Anélkül, hogy kritizálnám a szakmát, kijelenthetem, hogy a magyar cukrászatban...

Azt tartja, mindegy, hogy otthon sütünk-főzünk, vagy elmegyünk valahová, a lényeg a minőség, abból nem szabad engedni, már csak azért sem, mert a vendég észreveszi, ha becsapják, és akkor nem jön többet, szkeptikussá válik. Még mindig Párizst tartja a gasztronómia központjának, a díjakról pedig azt tartja: jó, ha vannak, de az ő életük a hétköznapokról és a nap mint nap betérő vendégekről szól, ezek alapozzák meg az ünnepi pillanatokat. Mihályi László cukrászmesterrel beszélgettünk.

KormosLili

További cikkek