7 nosztalgikus karácsonyi finomság, ami széppé tette a gyerekkorunkat

Mindenkinek egy kicsit mást jelent a karácsony. Vagy annyira mégsem? Néhány szeretett ünnepi elem talán mégis közös a legtöbbünk számára az ehető kategóriából is. De melyek azok a finomságok, amik visszarepítenek azokba az időkbe, amikor még nem a bosszúság, rohanás, költekezés határozta meg a karácsonyainkat, hanem a gyermeki öröm?

  • Ehető karácsonyfadíszek: habcsókok a fán

Azok a fehér, rózsaszín, zöld habcsókok! Gyerekként kis túlzással a fogunk törött bele, nem ez volt a kedvenc nassolnivalónk, de mégis. Habcsók nélkül nincs karácsony! Ma már sok családban divatos dizájnkarácsonyfák kapnak helyet a nappaliban, előre eltervezett dekorációkkal, például monokróm hófehér vagy éppen pink díszítéssel. Ezek a koncepciók nem mindig engedik, hogy a pasztellszínű sütemények is a karácsonyfa ágain lógjanak, de a fa alatt vagy az asztalon ettől még helyet kaphatnak a habcsókjaink.

  • Zselés szaloncukor, az örök

Ma már hihetetlen kínálatból választhatunk, ha jó ízű szaloncukorra vágyunk. De emlékszel azokra az időkre, amikor nem volt kérdés, hogy a temérdek ízesítés közül melyiket válasszuk? Volt a kókuszos, a karamellás, a nugátos – és persze a zselés. (Korábban, a ‘70-es években a legkevésbé sem minőségi, úgynevezett konzumszaloncukor volt kapható.) Olykor nyúlós volt, ragacsos vagy éppen kemény, de sokunk számára ez volt “a” szaloncukor. Ne hagyd magad elcsábítani a holmi belga csokoládéval vagy piemonti mogyoróval, amikor itt a jó öreg zselés! Ráadásul nem is olyan nehéz saját szaloncukrot készíteni. Csupán néhány hozzávaló szükséges hozzá.

  • Az egzotikus Négercsók

A Négercsók a késői szocializmusban egyszerre volt egzotikus és igen pajkos, a tévéreklámjaival együtt. Ma már elképzelhetetlen ez az elnevezés, amelyet a német Negerkussból fordítottunk, de a svájci Mohrenkuss sem sokkal szalonképesebb (“a mór csókja”). A Négercsók nem a mindennapok édessége volt, ezért kedvelt karácsonyi ajándék is volt egykor. Bár olcsó csokoládébevonó és növényi “tejszínes” hab alkotta, mégis eseményszámba ment, ha kaptunk egy csomag Négercsókot az emlékezetes átlátszó műanyag csomagolásban.

Négercsók / forrás
  • Bonbonos doboz az öröklétnek: Százszorszép

A Százszorszép bonbon még annak is be fog ugrani, akinek a nevéről nem rémlik. Ez azon termékek tipikus esete, amelyeknek emlékezetesebb a csomagolása, mint ami belül rejlett. Bár a retrórajongóknak köszönhetően ma is tudjuk, hogy marcipán, csokoládé, grillázs és nugát ízű bonbonokat rejtettek a míves dobozok, valójában a doboz volt a csúcs. Varrókészletek, apróságok stílusos tartója volt akkoriban, amely kimondatlanul is egy letűnt időszak, az Osztrák-Magyar Monarchia romantikáját idézte meg, akárcsak az 1955-ös Sissi film Romy Schneiderrel, ami szintén országos kedvenc volt.

Százszorszép / forrás
  • Az alakja babapiskóta, az alapanyaga csokoláde, a neve: Macskanyelv

A Macskanyelv ma is velünk van, de ma már elmesélni is nehéz, milyen kitüntetett szereppel bírt egykor. Sokkal finomabb csokoldénak számított, mint a legtöbb szocialista termék, a magasnak számító (30 százalékos) kakaóvajtartalmának köszönhetően kellemesen selymes benyomást keltett. A mai édességdömpingben már nehéz kitűnnie, de a mai napig készíti a Gerbeaud Cukrászda és a Szerencsi Csokoládé is. Nem véletlen a gerbeaud Ház gondoskodása, maga Émile Gerbeaud találmánya volt az 1800-as évek végén. A Macskanyelv-csokoládét a babapiskótaszerű, Európa-szerte kedvelt teasütemény ihlette.

  • Kókuszkocka – a nagy kókuszkvartettből

Ugye mindenkinek megvan a nagy retró kókusznégyszög? A kókuszgolyó, a kókuszos keksztekercs, a kozák sapka és a kókuszkocka alkotta négyesből legalább egyféle minden otthonban asztalra került karácsonykor. A titkuk az egyszerű, olcsó hozzávalókban rejlett, úgy mint a keksz, kókuszreszelék és kakaópor. Ezekből alkottak anyáink, nagyanyáink többféle variációban karácsonyi csemegéket, amelyek közül viszonylag munkaigényes volt a puha kókuszkocka, hiszen ehhez piskótát kellett sütni.

  • Mézes krémes – szigorúan rumaromával

Ó, hol volt még a ‘70-80-90-es években az igazi, minőségi rum, amit csepegtethettünk volna a süteményekbe? Na és a vaníliarúd, amit kifőzünk és a magjait kikaparjuk? Ha igazi vaníliával találkoztunk volna ekkoriban, valószínűleg fel sem ismertük volna a barna színű kis “ágacskát”, hiszen egy halványsárga színű fűszer élt a fejünkben vaníliaként (ami valójában a virágja). Azóta sok víz lefolyt a Dunán, és sok mézes krémes lecsúszott a torkunkon. Ma is retrózhatunk, ha vanília- és rumaromával készítjük el a pihe-puha süteményt, de megsüthetjük akár minőségi hozzávalókból is

Szerző: Haranghy Orsi

Címlapkép: Getty

Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!


Még több karácsonyi tartalom itt:

Címlapról ajánljuk

További cikkek