Jurecska Laura, az ELTE TTK Mikrobiológiai Tanszékének oktatója a Másfélfok.hu-n adott részletes bemutatást a mikroműanyagok és az emberi szervezet kapcsolatáról. Az apró műanyagrészecskék ma már mindenhol megtalálhatóak az ivóvíztől kezdve az élelmiszereken át egészen az emberi testig. Holland szakértők szerint a mikroműanyagok az emberi vérben is észlelhetőek, de nemrégiben egy olasz kutatócsoport még a méhlepény szövetében is megtalálni vélte az apró szabad szemmel aligha látható darabokat.
A részecskék belégzéssel és táplálkozással, de még a bőrön keresztül is képesek bejutni a szervezetbe.
Míg egy felnőtt ember naponta 26-130 darab mikroműanyagot lélegez be (éves szinten ez a szám 47 ezer felett is lehet), addig egy 2020-as tanulmány szerint a cumisüveget használó kisbabák akár 2600-szor is több mikroműanyagot fogyaszthatnak el napi szinten.
Káros?
A szálasanyagok tüdőbe való bejutása növelheti a daganatok kialakulásának kockázatát, kutatók vizsgálatai alapján pedig a szervezetbe bejutó cellulóz-vagy műanyagszálak a belégzés útján nem csak bejutnak a szervezetbe, de fel is halmozódnak ott.
Az állatokon (rákok, halak, kagylók) való kutatások esetében arra a megállapításra jutottak a szakértők, hogy a műanyagok hatására csökkent a táplálkozási aktivitás. Ezt a darabkák idegrendszert károsító hatására vezették vissza, valamint arra, hogy a műanyag beavatkozik az emésztőenzimek normál működésébe.
Ahogy Jurecska Laura elmagyarázza:
A mikroműanyagok nagy felülete oxidatív stressz és gyulladások kialakulását okozhatja a szervezetünkben, a plasztikdarabkák mérgezőek lehetnek a sejtjeinkre, annak köszönhetően pedig, hogy rendkívül lassan bomlanak, a szervezetből való eltávolításuk nem valósítható meg. A műanyagok károsíthatják továbbá az immun- és az idegrendszert. A tüdő ereibe bejutva magas vérnyomást okozhatnak, rosszabb esetben érelzáródás is kialakulhat. Elérhetik a szervezet számára idegen anyagok eltávolításáért felelős májat és a vesét is, fokozott igénybevételnek kitéve ezeket a szerveket.
A 150 mikrométernél nagyobb darabok ugyan kiürülnek a szervezetből, az ennél kisebb darabok igen „mélyre” képesek eljutni: az ennél kisebb darabkák átjuthatnak a nyirokrendszerbe és a vérkeringésbe. Az igazán veszélyes, 20 mikrométernél kisebb darabok a szerveket is képesek elérni, a 10 mikrométernél kisebbek pedig akár a sejtekbe is behatolhatnak, átjuthatnak a vér-agy gáton és méhlepényen is. Bár szervezetünkből a mikroműanyagok 90 százaléka kiürül, így is van mivel megküzdeni. Osztrák kutatók 10 grammonként átlagosan 20 darab mikroműanyagot találtak az emberi székletmintákban.
A műanyagokkal együtt baktériumok, kórokozók és adalékanyagok is bejuthatnak a szervezetbe. Egyes, nagyon apró műanyagok a bőrrel való érintkezés során is bejuthatnak az emberi testbe, a mikroműanyagoknál jóval kisebb nanoműanyagok pedig nemcsak a verejtékmirigyek, a szőrtüszők vagy például a bőr sérülésein keresztül, de máshol is képesek áthatolni a bőrön.
A Másfélfok cikke alapján egyelőre a mikor- és nanoműanyagok mennyisége a környezetben nem éri el azt a szintet, amely veszélyt jelentene az emberi egészségre, ez azonban akár csak idő kérdése lehet, amennyiben az emberek nem tanulják meg visszaszorítani a műanyagfogyasztás mértékét.
Jurecska Laura szerint a megoldást nem a bioműanyagok fogják elhozni, hanem az, ha képesek vagyunk minél rövidebb idő alatt radikálisan visszafogni a műanyagfelhasználást, ahogy írja:
„A tudomány jelenleg még nem rendelkezik biztos válaszokkal arra nézve, hogy a tartós műanyagfogyasztás hosszú távon miként hat majd az emberi szervezetre. Olyan beláthatatlan végkimenetelű kísérletet végez jelenleg magán az emberiség, amelynek az egészségünkre és az egészségügyre gyakorolt hatásai aggasztó méreteket ölthetnek a jövőben. Mint más környezeti-éghajlati problémáink esetében is, most még van lehetőségünk érdemben változtatni.”
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
