Találkozhatunk velük magas hegységekben, fennsíkokon, tengerpartokon és esőerdőkben is.Többségük kedvezőtlen feltételek között él, vannak helyek, ahol ők a növényvilág egyedüli képviselői. A kaktuszok Amerikát népesítik be. Afrikában, Ázsiában és Európában a kaktuszok szerepét más pozsgás növények, legfőképp kutyatejfélék családjába tartozó növények veszik át. E két növénycsaládon kívül még számos más családban is vannak pozsgás növények. A nagy tengeri felfedező utak és a kereskedelem jóvoltából számos növény pl. agavé, szinte őshonosnak számítanak Európa mediterrán államaiban.
Alak és tövisek
A kaktuszok és pozsgások alakja változatos: vannak oszloposak és gömb alakúak, magányosak és sarjadók, felálló szárúak és elfekvők. A kaktuszok különleges megjelenését fokozzák a különféle tövisek, bordák és szemölcsök. A pozsgások alakja nemzetségen belül is nagy változatosságot mutathat. Leveleik lehetnek kemények és lándzsaszerűek, húsosak, ép szélűek vagy szúrósak, fűrészesek. Egyesek levélcsúcsát tekintélyes méretű tövis díszíti.
A kaktuszok tövisei az areolákból (tövises levélalap) fejlődnek. Ez a képződmény csak a kaktuszfélékre jellemző, gúla, kúp vagy szemölcs alakú lehet. Az areolákat gyakran borítja finom vattaszerű, fehér vagy sárgás "szőr". Egyes kaktuszok ezáltal még díszesebbek.A tövisek színe a fehértől a sárgán és a vörös színen át egészen a feketéig változhat. Ezek száma és elhelyezkedése sokszor fontos támpont a növények azonosításakor. A tövisek hossza a néhány millimétertől a 10 centiméteres hosszúságig terjed.
Egyes opuntiákon apró horgas szőrök, úgynevezett glochidák találhatók. Ha vigyázatlanok vagyunk és megérintjük a horgas szőröket, az legalább olyan kellemetlen, mint a több centiméteres tövisek szúrása. Ha egy kaktuszt a fény felé fordítunk, jól megfigyelhetjük a tövisek változatos színeit, egyenes, kissé görbe, vagy éppenséggel kampós alakját. Kaktuszaink gondozásakor legyünk figyelmesek, mert a tövisek olykor igen fájdalmas sérüléseket okozhatnak.
Virágok
Sokan nem tudják, hogy a kaktuszoknak igazi virágai is lehetnek. Piacokon és virágüzletekben legtöbbször csak olyan kaktuszokkal találkozunk, amelyekbe száraz illetve művirágokat szúrtak. Az igazi, saját virágoknál nincs szebb és élethűbb. A virágok színe a fehértől, a sárgán át, a vörös és a lila színekig terjed, különböző árnyalatokban. A kis virágú fajok kárpótolnak gazdag virágzásukkal, némelyek évente többször is virágoznak. Egyes fajok virágai csak néhány órán át nyílnak, másoké heteken át virítanak. A kaktuszok virága kétivarú: porzók és bibe is megtalálhatók a virágban. A virágok (általában) nem öntermékenyülők, tehát legalább két virágzó növény szükséges, hogy csíraképes magok képződjenek. A megporzás történhet a szél, rovarok, madarak, denevérek közvetítésével. Egyes fajok virága éjszaka nyílik, némely fajok pedig terméseikkel is díszítenek.
Alkalmazkodás
A kaktuszok alakja és életritmusa messzemenően alkalmazkodott a kedvezőtlen életkörülményekhez. Speciális gyökérzetükkel képesek a csapadékot gyorsan felvenni. Gázcserenyílásaik nappal zárva vannak, ezáltal keveset párologtatnak. A gömb és alacsony oszlopforma a legkisebb párolgási felületet eredményezi. A tövisek és az egyes fajokon látható sárgásfehér, hajszerű szálak a túlzott felmelegedéstől védenek. A környezeti adottságok a kaktuszok színében és a tövisek típusában is megmutatkoznak.
Azok a fajok, amelyek némi árnyékban is részesülnek (például magas növésű fűfélék között élnek), zöld színűek, töviseik gyengék és ritkák. A tűző napon, forróságban élők tövisei általában nagyobbak és sűrűbben állnak, ezzel is árnyékolva és védve a növényt. A kékes-szürkészöld viaszos bevonat is véd a nagyfokú párologtatástól. Száraz időszakban a kaktuszok "takarékon" élnek, életfolyamataik lelassulnak, a testükben raktározott nedvességet használják fel. Sok növény ráncossá válik, térfogatuk csökken. Aki hobbiból kaktuszokat tart, ismernie kell növényei természetes életritmusát és ennek megfelelően kell gondoznia őket.
