Itt a meteorológiai ősz kezdete, a piacon a paradicsomok lassan helyet cserélnek a sütőtökkel, indul a szüret, és jönnek a jobbnál-jobb őszi fogások. De még mielőtt rávetnénk magunkat a céklás, édesburgonyás, sütőtökös fogásokra-amit egész télen megtehetünk majd - használjuk ki egy kicsit az illékony kora őszi kincseket.
Erre a szeptember végi piaci felhozatalra amúgy már tavasz óta várok - akkor ettem magam majdnem betegre az Aragviban a grúz diós padlizsántekercsből, a badrijani nigvzitből. A fűszeres diós krémmel töltött sült padlizsánszeletek a grúz konyha egyik legismertebb fogása, nem véletlenül.
A grúz konyhát amúgy is hívhatnánk a kelet mediterrán konyhájának,
mert rendkívül változatos földrajzi helyzetének köszönhetően - ha éppen békeidő van - elképesztő mennyiségű alapanyagot használnak fel, nagyon változatosan.
Mivel lassan fillérekbe kerül oda egy repülőjegy, előbb utóbb biztosan megnézem magamnak, addig az itthoni grúz éttermekben kóstolgatok, illetve Ulickaja idevágó regényei felett nyálcsogatok. Ezt a padlizsánroládot persze nyáron is elkészíthettem volna, de mégiscsak mostanra a legjobb a padlizsán, meg van már ízes, zsenge, olajos idei dió is.
Persze egy kicsit az is visszatartott a házi verziótól, hogy elég macerásnak gondoltam az összerakását - pedig nem akkora durranás, egyedül arra kell figyelni, hogy a padlizsánszeletek egyenletesek legyenek, különben az egyik fele roppanósra sül, míg a másik nyers marad, és akkor az életben nem tekerjük fel. Ha viszont ezen túlvagyunk, akkor gyerekjáték az egész, és tényleg annyira finom, hogy én más most sajnálom, hogy nem dupla adagot durrantottam össze. ja, mert ha hagyjuk állni hűtőben egy napot, akkor még finomabb, mint frissen.
A másik őszi kencét a szerencsére egyre olcsóbban kapható kápia paprika hegyek ihlették, illetve egy másik kedvenc helyem, a Dobrumba, ahol bármi is van az étlapon, a muhammara, vagyis a szír sültpaprika krém mindig kötelező. Életem egyik legnagyobb hibájának tartom, hogy 2010-ben, az Erasmusos tanévem végén nem hallgattunk a barátaimmal kollégiumi cimboráinkra, Basharra és Bassemre, és nem látogattuk meg őket Aleppóban és Damaszkuszban. Helyette elmentünk Pugliába, ami ugyan gyönyörű, de oda ma is simán mehetnék, a két fantasztikus szír várost pedig teljes pompájában talán majd csak az unokáim látják - de nem akartam ilyen szomorú témát felhozni.
Mindét étel megvan fél óra alatt - ami engem is őszintén meglepett - úgyhogy jó szívvel ajánlom a szép szüret környéki, langyos őszi napokra - próbáljátok ki őket!
ÉS ezt olvastad már az ízHUSZÁR magazinon?
Sütőben sült paprikás csirke - így még biztos nem próbáltad!
