Úgy tudom, nem tartozik hagyományos karácsonyi ételeink közé a pulykasült. Főleg angolszász területen kerül az ünnepi, és az azt megelőző hálaadás napi asztalra. Nemrégiben éppen Kanadában segédkeztem pulykasütésnél, és mivel puha, omlós, ízletes lett a végeredmény, felvettem az idei családi, karácsonyi kínálatba. Nem biztos, hogy az ottani sült mellé tálalt köretek mindegyikét elkészítem, de mindenképp említésre méltóak. Elsősorban nem a krumplipürére és a fóliába tekert, sütőben átsült édes burgonyára gondolok, inkább a pikáns áfonyaszószra, a párolt, baconös, mandulás kelbimbóra és a megpirított stuffingra, vagyis töltelékre.
Az áfonyaszósszal kacérkodom, de miután éppen nincs friss gyümölcs kéznél, úgy döntöttem, az aszalt változattal teszek egy kísérletet. Narancslébe áztatom, majd a továbbiakban úgy járok el, mintha frisset használnék. Semmi mást nem kell tenni ugyanis, mint sűrűre főzni a gyümölcsöt narancshéjjal és cukorral – azt hiszem, ez menni fog. (Ha mégsem, maradok a somlekvárnál, az már a sültek kísérőjeként bizonyított.)
Olvastad már?
Pudingos, kókuszos és portugál
Kint következőképp készült a stuffing: egy szál friss kolbász töltelékét dinsztelt-pirított hagymán kell megkapatni, párolni, rozmaringgal, petrezselyemzölddel, borssal fűszerezni, maréknyi áfonyával és felkockázott kenyérdarabokkal összeforgatni, és végül sütőben átsütni, és a sült mellé tálalni. Ezen annyit változtatok, hogy húst nem teszek bele, hanem gombával helyettesítem – egy próbát megér.
Végül pedig, lássuk a pulykát! A jókora szárnyas egy napot pihent bepácolva a hűtőben, vagyis olajjal elkevert fűszerekkel – rozmaring, kevés zsálya, kakukkfű, bors – kívül-belül átkenegetve. Sütés előtt pár órával már kikerült a hűtőből, és csak az utolsó percekben kapott egy utolsó, sós átkenést. És ez egy fontos momentum! Mármint, hogy ne sózzuk órákkal a sütés előtt, mert a só kivonja a húsból a nedvességet, és az amúgy sem igazán zsíros pulykahús taplószerűen kiszárad. (A hasüregbe mehet fokhagyma, hagyma, citrom, alma, gesztenye vagy töltelék stb., kinek-kinek ízlése szerint.)
Olvastad már?
Havonta hatszáz töltött káposzta
Mindezek után zsineggel összekötött lábakkal a spéci edénybe pakolva – a tepsi betétje egy fogantyús rács, ami nem ér teljesen a tepsi aljáig, a kettő között gyűlik össze a zsiradék –, vajdarabokkal a tetején került az előmelegített sütőbe. (Aki ügyes, a bőre alá is betűrhet vajszeleteket, csak vigyázni kell, ne szakadjon fel a bőr!) Egy fél órát sült, majd fóliával letakarva még pár órácskát, és végül lekerült róla a fólia, és készre pirult.
Már csak az unokáim miatt izgulok. Ők ugyan nem vegetáriánusok, viszont állatszeretők, emiatt nem ugyanazt a hatást váltja ki náluk az újévi sült malac vagy egybesült hal citromkarikával a szájában, mint amikor szeletelve, darabolva látják a tányérjukon. A kisebbik most Máltára utazott, és meg kellett ígérnünk neki, hogy nem kell nyulat ennie. Barátnőm perui gasztroélményét pedig az ünnepek előtt már biztos nem mesélem el nekik. Vele történt ugyanis, hogy bizony kissé elbizonytalanodott választását illetően az elé tálalt, zöldségbóbitával díszített egybesült tengerimalac láttán.
Mari nagyi
