Kattints a somlekvár receptjéért
Mi van akkor a lekvárban a gyümölcsön és a cukron kívül? Nálunk főleg emlékek, melyeket mesélni tudok az unokáimnak – az én gyerekkoromról és az övékről. Az enyémhez ugyanis szorosan kötődik a somlekvár. Fanyar íze, a fövő lekvár illata mindig szüleimet juttatja eszembe. Apámmal gyűjtöttük a kertünk végén kezdődő erdőben a somot, anyám pedig szörpöt és lekvárt varázsolt belőle. A vadasan készített húsok, a lekváros sütemények és a reggelik elmaradhatatlan tartozéka volt mindig. Aztán hosszú időre kimaradt az életemből, csak az utóbbi tíz évben bukkant fel újra.
A házunkhoz vezető – utcának titulált – ösvényen fedeztem, illetve fedeztük fel unokáimmal. Volt egy év, amikor a sombokor volt az a szó, amelyiket talán a legtöbbször ejtettem ki. Anna unokám kétéves volt akkor, és éppen a „mi ez?” korszakában járt. Bevásárlás után kaptattunk a hegyre, félúton jártunk, amikor a lábunk elé pottyant a már fává terebélyesedő bokorról egy szem som. Felnézett, kérdezett, én pedig mindenbe beletörődve válaszoltam: „Sombokor.” Lepakoltam a nehéz cekkereket, fél óra múlva is ott ültünk még a szomszédok kapujában a lépcsőn, eszegettük a somot, és minden arra járó ismerőssel és ismeretlennel tudattuk: ez sombokor.
Néhány évig csak mi szedegettük össze a piros, tojásdad alakú bogyókat, de aztán osztoztunk Erzsivel, a szomszédasszonyunkkal is, és már az ő kamrapolcán is sorakoztak a teli somlekváros üvegek.
De hogy ne csak az emlékekről essen szó, nézzük, mit kell tudnunk a somról! Nagyon korán, február végén–március elején nyíló sárga virágainak mennyisége jelzi, bőséges lesz-e a termés. Az augusztus végi termés fanyar, savanykás ízének köszönhetően kiválóan társítható húsokhoz. Akár aszalni is lehet, hogy télen ellenálló képességünket növelje, szegényes vitaminkészletünket pótolja, ugyanis nagyon magas a C-vitamintartalma és karotinban gazdag. (A karotin antioxidáns, vagyis a szabad gyökök megkötésében „munkálkodik”, a szervezetben pedig A-vitaminná alakul.) Régóta fontos szerepet tölt be a táplálkozásban – igaz, századokkal ezelőtt még senki nem tudott azokról a fránya szabad gyökökről, de tény, hogy sokféleképpen használták. Az éretlen termést az ókorban sós vagy ecetes lében tárolták – mint az olajbogyót –, borecetben elrakva pedig a kapribogyót pótolta. Készítettek belőle befőttet, szörpöt is, de úgy tudom, pálinkának és bornak sem utolsó.
Most, miután eladtuk a házunkat, erős somnosztalgiában szenvedek. Felbontottuk az utolsó lekváros üveget, és keresem a helyet, egy kertet, ahová elültethetnék ősszel egy sombokrot – mert dísznövénynek sem utolsó!
Mari nagyi
