Görögországnak számtalan szigete van, és a terebélyes görög kultúrának köszönhetően mindegyik nevezetes valamiről. Korfut azonban hiába hódította meg a Velence, tartotta nagyra Napóleon, hiába fordult meg rajta Odüsszeusz, és bombázták az olaszok, a legtöbben mégis egy excentrikus angol családhoz kötik.
Különc expatrióták két világégés között
Korfut a legeurópaibb görög szigetnek is szokták mondani, hiszen hosszú történelme során velencei, francia, és brit kézen is volt. Így nem is olyan meglepő, hogy a 20. század első felében a Durrell család is a kis jón szigetet választotta új lakóhelyéül, amikor az olcsóbb megélhetés és a több napfény reményében délebbre költözött.
A család excentrikus tagjainak a legkisebb gyerek, Gerald állított halhatatlan emléket humoros kalandregényeiben, melyek közül minden bizonnyal a Családom és egyéb állatfajták a legismertebb. Az elkötelezett természetvédő Gerald könyvei Magyarországon is nagy népszerűségnek örvendenek, a briteknél pedig több televíziós feldolgozás is készült történeteiből – legutóbb az ITV csatorna forgatott vicces, erősen fiktív sorozatot Durrellék kalandjaiból.
„… amikor összeültünk a törékeny reggeli fényben, sosem tudhattuk biztosan, hogyan fog végül alakulni a nap. Kezdve azon, hogy mindenkinek nagyon óvatosan kellett kezdeményeznie, mert a hangulatok ugyancsak szeszélyesek voltak, de aztán a tea, kávé, pirítós, a házilag készült narancsdzsem, a tojás és a rengeteg gyümölcs hatására fokozatosan megenyhült a kora reggeli feszültség, és megértőbb légkör kezdte átjárni a verandát.”
A könyvekben mesélői szerepet is betöltő tizenéves Gerry állatbolond karaktere egyáltalán nem lóg ki a családból, testvérei legalább ilyen elvetemültek. Larry, a szabadelvű irodalmár, a fegyvermániás Leslie, valamint Margó, aki a fiúk, a divat és a saját pattanásainak megszállottja, legalább annyira elbűvölő figurák. Nem is beszélve a családot többé-kevésbé sikeresen irányító megözvegyült Mamáról, aki a türelem és a tolerancia mintaszobra. Nem mellesleg pedig fantasztikus szakács.
A Mama, a konyha ördöge
A könyvekben ugyanis visszatérő háttérinfó a Mama kulináris tudása. Louisa Durrell a helyi alapanyagok nagy rajongója volt, aki szívesen kísérletezett új receptekkel, és ha kellett, a fiai horgász- és vadászkalandjaiból származó hal- és vadkülönlegességeket is feldolgozta. Nemrég David Shimwell és Lee Durrell (Gerald özvegye) jóvoltából még posztumusz szakácskönyve is megjelent Dining with the Durrells címmel.
Ez a legkevésbé sem hagyományos szakácskönyv egyrészt nagyszerűen kiegészíti a családról szóló regényeket, hiszen megtudjuk belőle, kinek, mik voltak a kedvenc fogásai, mivel várták Theo-t teára, mit főztek közösen Spiro-val, hogyan készített lekvárt a Mama, és a többi. Emellett a receptek szuper történelmi lenyomatok azt nézve, mit, hogyan készítettek jó kilencven évvel ezelőtt. A receptek leírása egyébként pont olyan, mint amikor a nagymamádat kérdezed meg, hogyan készíti a rakott babot: minden érzésre és ránézésre történik, sokszor bármiféle mértékegység vagy sütési-főzési instrukció nélkül.
A könyvben ráadásul a Louisa vezette háztartás egyfajta korai fúziós konyhaként jelenik meg, hiszen receptjeiben nem egyszer keverednek a görög ízek angol receptekkel, megfűszerezve az Indiában töltött évek pikantériájával (mindkét családfő Indiában állomásozó brit családból származott, sőt, még Gerry is ott született).
Természetesen ki kellett próbálnom valamit nekem is Louisa receptjei közül, és végül egy egyszerű fetás-újhagymás kvázi-melegszendvics mellett döntöttem. Potom 15 perc alatt elkészül, egyszerű, kirobbanóan friss, és nem mellesleg isteni. Én egy kis olajbogyóval és olívaolajjal még megturbóztam, tálaláskor pedig pár csepp citromlevet is facsartam a kenyerekre.
Illetve, mivel Korfu többek között a kumquat legfontosabb európai lelőhelye, úgy éreztem, ebből a csodás törpe citrusféléből is muszáj készítenem valamit. A könyvekben többször is említésre kerül a Mama narancsdzsemje, azonban a szakácskönyvben megadott recept nem túl kompatibilis napjainkkal. Így egy végtelenül egyszerű recept mellett döntöttem, amihez filézgetni sem kell a narancsokat, elég csak facsarni. A kumquat pedig cukron előkandírozva kerül bele, így egy kis plusz ízt adva dzsemnek.
Próbáljátok ki, mert szupergyors és nagyon finom, egy szelet kenyérre kenve pedig különösen jól csúszik valamelyik Durrell-regény mellé.
Ezt olvastad már az ízHUSZÁR magazinon?
Kultúrfelvágott: Elkészítettük Cooper ügynök Twin Peaks-beli reggelijét
