Értesíthetünk a legfrissebb témákról?

oké!

"A közös étkezések keretet adnak a családi életnek" - Vekerdy Tamásra emlékezünk

Nyolcvannégy éves korában elhunyt Vekerdy Tamás, az ország legismertebb gyermekpszichológusa, a Waldorf-mozgalom hazai arca.  

Ötven könyvet, több ezer Nők Lapja-cikket írt, 125 ezres Facebook rajongótáborral rendelkezik, és miközben évtizedek óta következetesen ostorozza a szerinte pusztító magyar iskolarendszert, meghonosított és megszilárdított egy alternatívát. Iskolateremtő. Idén tavasszal Vekerdy azt mondta,

egész életében a szabadságra törekedett.

Mostanában már nem tett mást, mint sétált, olvasott, és elment előadásokat tartani.

Vekerdy Tanár Úrra emlékezve az étkezéséről vallott szemléleteiből idézünk:

"Ha a közös családi étkezés kellemes a gyerek számára, kamaszként is lesz kedve leülni közénk. Ehhez viszont az kell, hogy hagyjuk őt békén az asztalnál: ne itt kezdjünk el vele beszélgetni az iskoláról, és ne itt tegyük fel azt a kérdést se, hogy szerinte hogyan lesz tiszta egy zokni, ha nem dobja be a szennyesbe" - mondta Vekerdy Tamás gyermekpszichológus.

"A közös étkezések keretet adnak a családi életnek.

Az asztal mellett meg lehet egymással osztani a gondolatokat, a gondokat, az örömöket, s mindez az összetartozás élményét erősíti. 

Az étkezésnek nagy jelentősége van egy gyerek egészséges lelki fejlődésében és szocializációjában, nem mindegy, hogy milyen körben és milyen légkörben zajlanak ezek az alkalmak".

A pszichológus szerint "bűn" az is, ha a gyereket nevelni próbáljuk az asztalnál, amire főleg az apák hajlamosak. A "ne csámcsogj", "egyél szépen késsel-villával" megjegyzések ugyanis biztosan nem teszik vonzóvá a közös étkezéseket. "Ha mi magunk szépen eszünk, fokozatosan a gyerek is úgy fog" - mondta Vekerdy. "A kamaszokkal pedig egy dolgot tehetünk: elviseljük a jelenlétüket. még ha tüskés, ítélkező is, mert neki is, nekünk is jó, ha ott van velünk az asztalnál."

"Tudom, hogy a mai világban abnormálisnak tűnő dolgot mondok, de van rá példa, ismerek ilyen családot, ahol inkább korábban felkelenek, hogy a gyerek még reggel bebújhasson egy kicsit a szülői ágyba, és legyen idő a közös reggelire" - mondta Vekerdy Tamás.

"Jó, ha olyat eszünk, amit szeretünk, még akkor is, ha ez minden nap ugyanazt az ételt jelenti.

Fontos ugyanis, hogy az étkezésnek legyen élvezeti értéke.

A Waldorf-iskolák kapcsán sok egészséges, de borzasztó süteményt kellett már életemben megkóstolni. Azt látom, hogy a szülők egy része hajlamos mániákussá válni az egészségtudatosság terén. Pedig az fontos lenne, hogy ne szorongjanak, hanem élvezzék az ételt, és ezt biztosítsuk a gyerekeknek is" (Idézett cikk forrása)

"Alfréd, a gyerekem kilencéves volt, amikor a nagynénje elvitte két hétre. Azzal hozta vissza, hogy milyen szépen eszik ez a gyerek. Nem akartam elhinni. Alfréd? Hiszen borzalmasan eszik! Leültünk az asztalhoz, hát látom, hogy ugyanolyan csúnyán eszik, mint eddig. De kiderült, hogy tud ő szépen enni – csak épp a nagynéninél. Miért? Mert mi, a szülei szépen ettünk otthon, és megtanulta tőlünk.

Nem kell szép evésre nevelni a gyereket. Mi együnk szépen, és megtanulja tőlünk.”

(Idézett cikk forrása)

“Előfordul, hogy a gyerek jó bőrben van, de a nagyszülő szerint nem eszik. Ilyenkor visszakérdezek: tényleg nem evett semmit ma még? Aztán kiderül, hogy végülis a kakaót megitta, a vajas kenyeret megette, csak az ebédnél a főzeléket utasította vissza. Ebből nem kell kérdést csinálni! Nem az a helyes, hogy az aggódó nagyi tojássárgáját tesz a krémtúróba a játszótéren kanalanként a gyereknek, mert ezzel az igyekezettel garantáltan evészavart idéz elő. Persze sokan igen egyoldalúan étkeznek.

Három éves volt a fiam, amikor három napig céklát evett és kakaót ivott. Vannak ilyen időszakok. Fontosak persze a gyümölcsök és a főtt ételek, de nem mereven. Az sem helyes, ha azt mondjuk a gyereknek – s ez már az óvodában is szokás sajnos -, hogy „nem kapsz vizet ebéd előtt, mert béka nő a hasadban és nem tudsz majd enni”. Holott van, akinél így tudna csak megindulni a nyálképződés, mert mondjuk az udvaron sokat futkosott. Hadd igyon akkor, amikor akar! A másik gyakori mondat, hogy „ne tömd magad tele kenyérrel, ne azzal lakjál jól!”… Ezek nem jó tilalmak. Hagyjuk békén a gyereket! Az étkezés legyen mindig nyugodt, kedélyes. Hadd csipegessen evés előtt szőlőt, ha azt kíván, hiszen a franciák is tudják, hogy a gyümölcs igazán jó fogás az étkezés előtt. Az óvodában

a legfontosabb, hogy nem szabad semmit erőltetni!

Ha rossz véleménye van a gyereknek az ott tálalt ételről, s ezt ki is mondja, akkor ne büntessük meg érte! Joga van hozzá, hogy eldöntse, miből mennyit eszik. Ne piszkáljuk folyton azzal, hogy üljön szépen, egyen rendesen, ne mocorogjon! Sajnos tudok olyan esetekről is, amikor az óvó néni erőszakkal megetette a gyereket, aki aztán erőlködve kihányt mindent, amit beletömtek. Vannak olyan szigorú rend szerint működő intézmények is, ahol fél 8-ig be kell érnie minden gyereknek, s a szülőt nyomatékosan megkérik, hogy otthon ne adjon semmit reggelire neki, mert akkor az oviban nem eszik… Ez is abszurd dolog!

Az otthon, családi körben elfogyasztott reggeli nagyszerű dolog lenne.

Vagy legalább hadd igyon meg egy jó pohár kakaót, ami testi szempontból is fontos (vércukorszint miatt), lelki jelentősége pedig szinte felbecsülhetetlen… Persze olyan is van, hogy az óvodás gyerek „nem evéssel” büntet azért, mert otthagyta őt az anyukája az óvodában. Ebből ne csináljunk drámát, de azért igyekezzünk az együtt töltött időben folyamatosan biztosítani őt arról, hogy szeretjük, s biztonságban érezheti magát akkor is, ha mi nem vagyunk mellette, mert mindig megyünk érte… És még egy dolog: akkor teszünk otthon is jót a gyerekünkkel, ha legalább a vacsorát úgy fogyasztjuk el, hogy együtt körülüljük az asztalt, s evés közben kedélyesen elbeszélgetünk a nap történéseiről vele. Ebben is utánzónkká válik ugyanis a gyerek. A jóízű, oldott hangulatú, közös étkezések jelentősége óriási.” (Idézett cikk forrása)

Vekerdy Tamás 1935. szeptember 21-én született Budapesten.

Kamaszkorában hobónak, azaz írónak és világcsavargónak készült, de apja kívánságára 1958-ban jogászdiplomát szerzett. „Bedugtam a fülemet viasszal, és olvastam a pad alatt Galsworthy Forsyte sagáját” – mondta a HVG hetilapnak három évvel ezelőtt.

Egyetemi tanulmányait az ELTE jogi karán folytatta, majd a BTK pszichológia szakát is elvégezte. Járt Mérei Ferenc és Nemes Lívia szemináriumaira. Volt házitanító és a Nemzeti Színház statisztája, illetve a Színház- és Filmművészeti Főiskola óraadó pszichológia tanára.

1983-tól az Országos Pedagógiai Intézet főmunkatársa, később tudományos tanácsadója, majd szeniora volt. Tanított a Miskolci Egyetem neveléstudományi tanszékén is.

Nevelési tanácsadókban, gyermekpszichológiai rendelőkben szerzett tapasztalatai nyomán érett meg benne a felismerés: a magyar óvoda- és iskolarendszer „gyilkolja a gyerekeket”. A nyolcvanas években kezdte tanulmányozni a külföldi Waldorf-gyakorlatot; részt vett a solymári Waldorf-iskola megalapításában. Munkája nyomán létrejött a Waldorf-tanárképzés is.

Vekerdy Tamás élete során számos díjat nyert, többek között Kiváló Munkáért díjjal jutalmazták 1985-ben, Budapestért díjat kapott 2000-ben, 2014-ben pedig Hazám-díjas lett.

Halálhírét a Facebook-oldalán is megerősítették.

Szólj hozzá!

Hozzászólások

A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!

Még nem érkezett hozzászólás. Legyél te az első!