Konzum szaloncukor, habcsók és az elnyűhetetlen izzósor - Így nézett ki a karácsonyfánk a ’80-as években

Az ultradizájnos karácsonyfák helyett régen különösebb koncepció nélkül, mindent rá alapon díszítettük a karácsonyfánkat, és csodaszépnek találtuk.

40-50 éve minél többszínű és többféle díszünk volt, annál szebbnek számított a karácsonyfánk. Roskadozott a szaloncukroktól, az ezüst girlandoktól és az otthonokat fenyőillattal keveredő csillagszóró illat lengte be.

Az örök klasszikus, az elpusztíthatatlan karácsonyi izzókészlet, amihez még ma is kapni pótizzókat. Hiába jelentek meg idővel a kisebb, dizájnosabb, jobb elosztású égősorok, a piros, sárga, kék és zöld színekben pompázó égősor a legtöbbünknél ma is felkerül a karácsonyfára.

Mindig szépen, gondosan eltettük, ezért nem is tudott úgy összegabalyodni, mint a mostaniak:

Persze, volt, aki a csíptetős-gyertyás megoldáshoz ragaszkodott:

A szaloncukrok koronázatlan királya a zselés szaloncukor volt (és még ma is az). Mindig a zselés szaloncukrot ettük le először a fáról, amihez még a csomagolást sem kellett megbontani, tapintásról felismertük. De az ezüstpapírba csomagolt, színes, illatos konzum szaloncukrokat sem vetettük meg: a legfinomabb a rózsaszín volt. Ha kiürültek a szaloncukros dobozok, nem dobtuk ki őket: sokan még ma is ilyen dobozokban tartjuk a karácsonyi díszeket.

Az ehető díszek a szaloncukrokban nem merültek ki: a karácsonyfára színes fóliába csomagolt csoki függelékeket és habcsókokat is akasztottunk. A habcsók finom volt, de a kakaós tortabevonó ízére emlékeztető díszek a szaloncukrok közelébe sem értek – persze, ettől még ugyanúgy megettük azokat is.

A karácsonyfára a törékeny gömbdíszek a sokszínűség jegyében kerültek fel. A multikulti díszítésnek hódoltunk: kis Jézus, Télapó, toboz, angyalkák, csíptetős/akasztós üvegmadár, és minden, amit örököltünk, vagy épp újonnan beszereztünk felkerült a fára.

A feldíszített karácsonyfán meggyújtott csillagszórót minden gyerek csodálattal nézte, miközben a szülők azon izgultak, nehogy kigyulladjon a fa. A csillagszóró rendszerint pont annyi ideig égett, amíg a Mennyből az angyalt elénekeltük.

Szinte minden fára ugyanolyan csúcsdísz került. Az ezüst színű gömb formát egy mélyedés díszítette, amibe egy csillagot, vagy virágot festettek - valójában nem tudtuk eldönteni mit is ábrázolt.

A girland - amit anno nem is tudtunk, hogy így hívnak - is legalább olyan fontos volt, mint az égősor és a szaloncukor. Keresztben, hosszában, vagy a kettőt keresztezve is ráaggattuk a fára, még akkor is, amikor az évek során már kissé megkopott a fénye.

Ezeket olvastad már?

Hirdetés

Támogatott tartalom

A Budafoki élesztővel húsvétkor is élmény a sütés

Mi jut eszünkbe, ha a Budafoki élesztőre gondolunk? Generációk óta a magyar háztartások elengedhetetlen kelléke! Használatával sütéskor különleges lehetőségek sora nyílik meg előttünk. Ám mindenki számára talán a legszebb, semmihez sem hasonlítható élmény, amikor a vele készült friss kalács illata betölti otthonunkat, azonnal meghitt hangulatot teremtve a közelgő húsvét idején is. Nekünk ezek az első gondolataink a Budafoki élesztő kapcsán, amelynek neve az idő előrehaladtával összefonódott a magyar konyhával.

Címlapról ajánljuk

További cikkek