Kicsoda vagy micsoda az a julienne?

Káposztasaláta 6. - majonézes

Számtalan étel elkészítésénél szerepel a julienne-re vágás. Valószínű, hogy már nagyon sokszor találkoztunk ezzel a kifejezéssel.

Tudjuk-e, mit jelenthet, honnan eredhet, és egyáltalán, kicsoda vagy micsoda lehet az a julienne?

Semmi ördöngösség, hiszen, mint a céklás tészta szójaszósszal receptjében is szerepel, gyufaszál vékonyságúra metélt zöldséget jelent. (A fotón szereplő káposztasaláta elkészítésénél is a gyufára vágva kifejezést használta az étel készítője.)Az elnevezés eredetének megfejtéséhez pedig csak néhány száz évet kell visszamenni az időben, és a francia konyha környékén kutakodni.Az 1700-as években élt francia séf, Jean Julien (Zsán Zsülien) volt az ugyanis, aki erőlevesébe – consommé julienne – ilyen módon készítette el a betétet. Később már nemcsak a levesbe valót jelölte, hanem vágásmódként is önállósult, a zöldségeken kívül húsokat is lehet szeletelni ily módon. Amit még érdemes megjegyezni: olyan hosszúságúra szeleteljük a répát, fehérrépát, zellert, karalábét, uborkát stb., hogy a kanálba beleférjen, ne kelljen a hosszú zöldségcsíkokkal hadakozni az étkezésnél.

Hirdetés

Támogatott tartalom

A mi Rögös túrónknak tényleg nincsen párja?

Ha röviden kellene válaszolni, a következőt mondanánk: bátran állíthatjuk, hogy valóban egyedülálló élelmiszer. Miért jelenthetjük ki ezt ennyire magabiztosan? Milyen érvekkel támasztható alá a Rögös túró egyedisége? Következzen egy gyors gasztronómiai kalandozás páratlan tejtermékünk világában!

Címlapról ajánljuk

Így festett egy szüret régen – Képeken a munka és...

Manapság már viszonylag ritka, hogy egy családi/baráti társaság, esetleg egy egész falu felhágjon a szőlőhegyre őszidő derekán, hogy az ott roskadozó fürtöket puttonyba szedje, azokból bort készítsen és az egész folyamatot lakomával, játékokkal és általános mulatsággal kísérje. A szüret nem is olyan rég szerves részét képezte az ősznek, a hozzá fűződő szokások pedig sokat mesélhetnek egy olyan korról és világról, amit (nagyrészt) már magunk mögött hagytunk.

Lakos Benedek

További cikkek