Kanadai túrós batyu

A túrós batyu "áldozata" lettem Kanadában. Vendéglátó barátnőm egyre csak valamilyen hazai túrós édességről ábrándozott, én pedig éppen kéznél voltam.

Úgy tűnik, a túró velem tart külföldi útjaimon. Már írtam a bécsi Rákóczi-túrósról, Kanadába pedig komoly Túró Rudi-készlettel felszerelkezve érkeztem. Ott aztán a napok múlásával egyre világosabbá vált, hogy nem úszom meg kint tartózkodásomat túrós sütemény készítése nélkül. A közelgő thanks giving felgyorsította az eseményeket, mert ugye valakinek mégiscsak kellett prezentálnia desszertet az ünnepi ebédhez. Miután tudták, hogy főzésről, sütésről, receptekről írok, megnyertem a tendert. Azt sem volt nehéz kitalálni, hogy főleg túrós sütemény jöhet szóba. Először arra gondoltam, egy túrótortával rukkolok elő (Kanadában október második hétfőjén tartják a hálaadás napját, ez az idén 13-ára esett), de aztán így szólt a verdikt: túrós batyu.

Ám legyen! Többek között kellett hozzá élesztő és túró. Az élesztő beszerzéséről már írtam, most, ígéretemhez híven, a folytatás következik. A túróvásárlással kapcsolatban szintén voltak kétségeim, de barátnőm határozottan kijelentette: „No problem!” Ha mást nem is, egy valamit megtanultam Kanadában, mégpedig a dolgokhoz való hozzáállást. A no problem igencsak gyakori kifejezés, amikor kétségek merülnek fel bármilyen nehézség sikeres megoldását illetően. És tényleg… Én is ezt tartottam szem előtt. Szükségem volt rá.

Szóval megérkezett a túró, vagyis amit ott annak becéznek. Maradjunk inkább a ricotta meghatározásnál. Persze, mint utóbb kiderült, abból sem a keményebb változattal kezdtem a munkálatokhoz, miután magamra maradtam, hogy alkothassak.A tészta összeállítása viszonylag simán ment, annak ellenére, hogy mérleg nem volt a háztartásban. Arcizmom sem rándult, kerültem már ilyen helyzetbe. Ezt a feladványt megoldani szinte gyerekjáték volt, hisz az unokáimmal begyakoroltam. Alapos gyúrás után pihentettem a tésztát, az élesztő remekül végezte dolgát, én pedig közben elkészítettem a tölteléket. A ricottát lecsöpögtettem, cukrot, vaníliát, mazsolát tettem bele, és tojást, főleg az állagjavítást szem előtt tartva. Miután mindezt elegyítettem, bevallom, nemigen lepődtem meg azon, hogy a tejnél csak kicsivel sűrűbb, de még bőven folyékony matéria várt arra, hogy beleügyeskedjem a batyuknak szánt tésztanégyszögekbe. Na, akkor kellett először kimondanom: No problem!Kétségbeesetten húztam-vontam a tésztát, bugyoláltam bele a folyós masszát, és még egymást sem támogathatták a tepsiben a batyuk, mert tisztes távolságban kellett elhelyeznem őket, tekintettel az élesztőre, ami a kelést hivatott produkálni a továbbiakban is.

Sokszor kellett ismételgetnem közben: "No problem!"

Már csak a sütés volt hátra. 200 fokra beállítottam a hőmérsékletet, majd miután a masina jelezte, hogy sütésre kész, behelyeztem az első tepsit. És milyen jól tettem, hogy nem pakoltam közel a batyukat, mert hamarosan így is szorosan egymáshoz simultak. Telt-múlt az idő, a tészta csak nőtt, növekedett, de még csak halvány pír sem sejlett fel a tetején.

Elbizonytalanodtam. Mi több, gyanút fogtam. Szerencsére volt egy jól használható mondatom… és egy laptopom. Nem tudnám rekonstruálni, hogyan jutott eszembe, hogy ott Kanadában a Celsius és Fahrenheit közötti küzdelmet esetleg nem Celsius nyerte.Megnéztem az átváltást, átállítottam a hőfokot úgy 400 körülire, aztán már ment minden, mint a karikacsapás. A második tepsi tartalma került az ünnepi asztalra, az első sütés lepényszerű változatát pedig pillanatok alatt eltüntették a közben hazaérkezett háziak.Szabadkoztam kicsit a batyuk külleme miatt, de válaszuk maximálisan megnyugtatott: „No problem!”

Mari nagyi

Hozzászólások

GlGl

mar az elesztonel is kinyilt a bicsak a zsebemben, hogy valaki aki biztos szakmajanak ellovasa, ennyire korlatolt legyen. az eleszto siman kaphato - lehet nem a "sarki boltokban" de egy nagyobb kereskedelmi boltban , pl. Costco-ban, Whole Sale-ben. most meg jon a turoval, hogy "Canadaban nincs rendes turo, hanem ricotta. hat most irom, VAN TURO! es meg csak europai uzletbe sem kell menni erte, a normal NoFrills, vagy Basic Fodd (a legolcsobb aron arulo boltlancok) is lehet kapni. talan az angol nyelvtudassal volt problema :D a Cottage Cheese ugyanis pontosan az otthoni turo. amit lehet sosan es nem sosan kapni. a nem sos egy az egyben az otthoni turo, allaga, ize, pontosan. (ahogy lehet kapni sos es nem sos vajat, vagy margarint is)... kivancsian varom milyen "remhir" jon meg a kedves iro/szakacsno tollabol legkozelebb Canadarol :D

witch

Nalatok nem tudom milyen a Cottage Cheese, de nalunk tejfolben "uszo" apro gombocok, aminek semmi koze a magyar turo allagahoz vagy izehez. Es igenis meg a ricotta az ami halvany hasonlatot mutat, de edesebb.

Miak

En is a Cottage cheese-t hasznalom turo helyett, es nagyon jol mukodik (bar 20%-osat meg nem lattam), ugyanolyan, kiveve az arat ;) A tejes putokban szokott lenni, pl a Metro-ban, feher zacskos kocka. GIGI, nem tudom, miert nyilik ki a bicska a zsebedben, ha valaki nem tudja mindazt, amit te, szerintem meg tudod osztani a tudasodat nyugodtan anelkul, hogy serto lenne, mind orulnenk neki!

inf3rno

Eleve nem kunszt tejb?l túrót csinálni, ha esetleg nem lehet boltban kapni, szóval én sem értem, hogy miért vannak úgy oda. Városi népség... :D

Címlapról ajánljuk

További cikkek