Hernádnémetibe megérkezve álmunkban sem gondoltuk volna, hogy nem sokkal később hat tízévkörüli gyerek kórusban sorolja nekünk a pékárutípusokat a Galamb Alexék házához épített kis “tankonyhában”. A forgatáson részt vevő gyerekek a péktanórák keménymagja, a legtöbbjük azonnal el is mondja, hogy ha nagy lesz, pék szeretne lenni. Alex maga is úgy gondolja, hogy a Sütni Jó alapítvány egyik célja a pék- és cukrászutánpótlás kiképzése, és ezzel együtt a gyerekek mélyszegénységből való kitörésének segítése.
Alex már az iskolapadban ülve tudta, hogy pék szeretne lenni, mert felismerte: akármennyire is nélkülöz a családja, lisztet, élesztőt és vizet tud szerezni, így már csak a szaktudás szükséges a sütés világához.
Mikor állami gondozásba került, elhatározta, hogy minden adódó lehetőséget megragad, hozzáállásának köszönhetően pedig a pékosztály legjobb tanulójaként szerzett emelt szintű bizonyítványt. A szakképesítés megszerzése után először egy multinál kezdett dolgozni, jelenleg cukrász a miskolci Kisgergely Cukrászdában.
A Sütni Jó alapítványt ugyanakkor nem a szakmai élete hívta létre, hanem a koronavírus, ami miatt a cukrászda és az iskolák-óvodák is leálltak, így Alex és a falubeli gyerekek is otthon ragadtak. Mivel már az intézetben is sokat sütött a kisebb gyerekekkel, magától értetődő volt, hogy a hirtelen az ölükbe hullt szabadidőnek hasznos eltöltési módja a sütögetés. Az első, még kicsi, családi körben megtartott sütésen kakaós csiga készült, amit Alex elmondása szerint a gyerekek utána a cigánysoron rögtön elújságoltak a többieknek.
Innentől egyre többen, sokszor idegen gyerekek jelentkeztek Alexnál, hogy süthetnének-e ők is vele, a közös pékórák története pedig bejárta az internetet, az egyik országos kereskedelmi csatorna is forgatott velük. Ennek hatására elkezdtek érkezni az adományok és felajánlások, amit Alex arra fordított, hogy a házhoz tartozó, nem használt, romos helységet elkezdte felújítani azzá a tankonyhává, ahol most mi is jártunk.
Jelenleg körülbelül 25 gyerekkel foglalkozik Alex vetésforgószerűen, akik mind a saját elhatározásukból, szabadidejükben jönnek a pékórákra. Pedig a feladat nem egyszerű, hétvégén hajnali 5-6 körül kezdenek, a pontosság pedig fontos: aki késik és így nem tiszteli meg a többieket, az aznap nem jöhet. Alex igyekszik kisebb, 3-6 fős csoportokban oktatni a gyerekeket, mert úgy látja, így jobban tudnak haladni és a kicsik is szervesebben elsajátítják a hallottakat. A reggelek pedig remek hangulatban telnek, a gyerekek nagyon szeretnek zenét hallgat, cigányul énekelni és táncolni, közben pedig játékosan tanulnak.
A szakmai tudást pedig szó szerint kell érteni: Alex műhelyében fejből fújják a gyerekek, hogyan kategorizálják a pékárukat, milyen részekből áll a búza, vagy hogy mi az a virgolás. Kakaós csiga, sajtos stangli, túrós táska, lekváros bukta, kovászos buci és sok más készül a kis műhelyben, alkalmanként 50-60 darab, amiből a gyerekek helyben is esznek és haza is visznek a családnak. A pék szerint fontos, hogy a gyakran zűrös családi háttérből érkező gyerekek rokonai is lássák, hogy mit készített a gyerek a saját kezével. A sikeres sütés után Alex meg is jutalmazza a gyerekeket, fagyizni vagy moziba mennek, de ha épp mekizés a közös kívánság, azt se tagadja meg tőlük.
A közös munka hatása pedig nem csak az elkészült pékáru súlyában mérhető. Alex szerint legalább ilyen fontos, hogy a gyerekek illemet tanulnak, megtanulnak kérni, kérdezni, üdvözölni egymást, ami sokak számára magától értetődő, a faluban viszont kincs.
De büszke arra is, hogy a péktanoncai közül mindenki mindig átmegy a következő osztályba, és nem kallódik el már az általános iskolában. Ez azért is fontos számára, mert a borsodi faluban azt látja, ha van munka, akkor nincs társadalmi feszültség a magyarok és a cigányok között, ami a teljes falu javát szolgálja, a gyerekekkel pedig így már korán megszerettet egy szakmát.
Nézzétek meg videónkat:
A közös sütés által betöltött társadalmi szerepét felismerve jegyeztette be Alex a Sütni Jó alapítványt, ami a beérkező adományok miatt is szükségessé vált. A céges támogatásokat nagyrészt opportunizmusának köszönhetően szerezte Alex, mivel nem félt felvenni a telefont és felhívni a piacvezető szerencsejátékcéget, vagy emailt írni az egyik nagy banknak.
A taktikája, hogy nem pénzt kér, hanem elmondja, mivel tudná az adott cég segíteni a munkájukat: így szerzett felszerelést és alapanyagokat a tankonyhába, így cserélte ki a nyílászárókat, így kötötte be az internetet, így csempézte ki a konyhát és így szervez programokat, kirándulásokat a gyerekeknek. Emellett Alex több megye mélyszegény falvaiba jár előadásokat tartani, hol az életéről, hol a pékszakmáról mesélve a gyerekeknek.
Az utánpótlásképzésen kívül az alapítvány távoli célja, hogy a házhoz toldott konyhából igazi tanpékség legyen, így önfenntartóvá téve az alapítványt, hogy ne csak adományokból tudjon működni.
Addigis különféle tanulmányi ösztöndíjprogramokat hirdettek a gyerekeknek: aki a legjobb eredménnyel megy át a következő osztályba, illetve aki a legügyesebb a pékórákon, az a tanév végén komoly pénzdíjban részesül.
A közeljövő célja pedig egyértelmű: Alex ígéri, hogy májusban már cukrászsütemények is készülnek a műhelyben!
Fotók: Bodorkós Máté, Rosanics Petra
Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!
Még több gasztroporté itt:
- JÓTEVŐK: egy kézműves kovászos pékség, ahol megváltozott munkaképességűektől kapod a kenyered
- Ő az a magyar apuka, aki autista fia miatt nyitott csokiműhelyt - ismerd meg történetüket
- „A paprikás csirke az paprikás csirke, csak a legjobb csirkét próbáljuk megtalálni" – Wolf András sztárséffel beszélgettünk
