Egy jó étlap kétarcú - interjú Pataky Péterrel, a debreceni IKON séfjével

Kétnapos debreceni gasztrotúránkon a város legismertebb éttermében, az IKONban kezdtünk - a vidéki fine-dining egyik fellegvárában!

Hogy jót enni egyáltalán nem csak Budapesten lehet, azt már régen tudjuk - szerencsére egyre több olyan vidéki étterem van, aminek a kedvéért egy-egy hétvégén sok Budapesti ül autóba. Ilyen az Anyukám mondta Encsen, a Bonne Chance Bázakerettyén, a Kistücsök Szemesen, a Gusteau Mádon, és természetesen a debreceniIKON.

Egy kétnapos debreceni kóstolgató gasztrotúra alkalmával az első hely, ahol belekóstoltunk a helyi konyhába, természetesen az IKON volt. A Pataky Péter által már több mint öt éve vezetett étterem egy-egy fogását már jól ismertük, például a budapesti Gourmet Fesztiválról, de nyilván sokkal érdekesebb volt "belülről megnézni a medve barlangját".

Kezdésnek az évszakhoz illő céklaltatárt kaptuk, mint beköszöntő falatot, kenyérchips kísérővel. A céklatatár, bár könnyű műfajnak tűnik, mégis sok helyen képesek nagyon elrontani túlfokhagymázással - az IKON-ban pont tökéletes amuse bouche-nak kaptuk meg. Előételként a méltán híres, házilag készített debreceni párosukat kaptuk - a valaha szebb napokat megért henteseknél kapható debreceni ma már jórészt vicc kategóriába tartozik, nem csoda, hogy

ha valahol az IKON megjelenik a maga házilag készített, békebeli debreceni páros kolbászával, akkor percek alatt lerabolják.

Az élmény egyébként a kenyerükkel, és a létai tormával tökéletes - azt kell javasoljam, hogy bármennyire is csábító az étlap, ha arra járunk, a debrecenit ne hagyjuk mi, maximum együk négyen az egy adagot!

A kis csésze forró babgulyás, ami utána következett, szintén hagyott maga után egy kis nosztalgikus zamatot - meg azt az érzést, hogy azért szép, hogy vannak még helyek, ahol tisztességesen el tudnak készíteni ilyen nagy klasszikus kedvenceket is. Az első két "magyaros" ízű fogás után tettem egy fordulatot, és a húsmentes, gombás rizottó felé fordultam - egyáltalán nem bántam meg, bár volt annyira laktató (ha nem jobban), mint Stefikacsamelle téli zöldségekkel.

A desszertként kínált zserbót - aminek formabontó tálalási módja kedvesen összekeverte a hagyományosat a mondernnel - már csak azért bírtam magamba gyűrni, mert egyrészt nagyon finom volt, másrészt a nem szokványos tálalás jó pár textúrát tartalmazott, amivel könnyebb elbánni, mint a megszokott, soklapos változattal.

Az ebéd közben Pataky Péterrel beszélgettünk - főleg arra voltunk kíváncsiak, amellett, hogy mi az IKON vezérelve, hogyan kezeli a vidéki közönség a fine dining kategóriába illő éttermet. Péter elmondta, hogy sok mindennel kísérleteztek, és a kezdetek kezdetén megpróbáltak mindent házilag elkészíteni, de hamar rá kellett jönniük, hogy

ha valamit nem tudnak tökéletesen készíteni, akkor azt rá kell bízni másra

- hiába hangzik nagyon vagányul a házi kenyér, ha jobb minőségben tud kenyeret venni, mint a konyhán előállítani, akkor fölösleges a helyet és a személyzetet lefoglalni, csak azért, hogy elmondhassák, a konyhán készül a kenyér is.

A vidéki fine-diningságról Pataky Péter séfnek az a véleménye, hogy egy étlapnak kétarcúnak kell lennie, hiszen lehet, hogy tömegek jönnek a fővárosból, és éppen náluk akarják megkóstolni a helyi specialitásokat, de nekik ki kell szolgálni a helyieket is, akik pedig pont valami újra vágynak.

Véleménye szerint egy kicsit talán nehezebb vidéken berobbantani egy ilyen kategóriájú éttermet, mert a helyiek eleinte kissé tartottak az IKON-tól - olyannyira, hogy az étterem első traktusát kicsit bisztrósítani kellett, hogy jobb szívvel bejöjjenek a helyiek is.

Szintén le kell győzni a magas árakról szóló pletykákat is - pedig az Ikon árban jóval alatta van egy hasonló kategóriájú pesti helynek. Igaz, Péter szerint az árakat kizárólag az lapanyag-árak befolyásolják:

egy három napon át készített pecsenyelével tálalt étel húzósabb lesz, mint egy poralappal összedobott.

Az IKON tökéletes bevezető volt a két napos debreceni kóstolgatásba, aminek a további részleteivel hamarosan jelentkezünk. Ha pedig addig is arra jártok, még véletlenül se hagyjátok ki az Ikont, és minimum egy páros debreceni erejéig ugorjatok be!

ÉS ezt olvastad már az ízHUSZÁR magazinon?

A világ összes csokiját szeretném! - megkérdeztük a gyerekeket mit szeretnének kapni a Mikulástól

Legújabb receptek

Pastrami szendvics

Ha idén húsvétkor nem a klasszikus sonkát készítenéd, de nem mondanál le a füstös, pikáns ízekről, akkor ez a pastrami szendvics lesz az új kedvenced. Az eredetileg kelet-európai ...

Lapított croissant

Ha már láttátok a legújabb croissant-trendet, de nem mertétek elkészíteni házilag, akkor ez a recept nektek szól! Maradék pékáru felhasználásra is remek megoldás ez, de a végeredmény ...

Pisztáciás babka

Ez a pisztáciás babka igazán különleges: a tésztájába is pisztáciás növényi tejet öntöttünk, így minden falat intenzíven pisztáciás. Puha, illatos és gazdag ízvilágú édesség, ...

Címlapról ajánljuk

A dietetikus szerint ez a 2 legjobb esti ital a...

A stabil vércukorszint nemcsak az elfogyasztott ételek, hanem az italok függvénye is. Estefelé talán még fontosabb, hogy vércukorszintünk ne emelkedjen meg drasztikusan, hiszen az ingadozó vércukorszint miatt a nyugodt alvás is meghiúsul. Bizonyos gyógyteák azonban segíthetnek, hogy még vacsora után is stabil maradjon a vércukorszinted.

Nosalty

További cikkek

Top Receptek

Húsvéti kalács

A húsvéti fonott kalács a tavaszi ünnepi asztal egyik legkedvesebb klasszikusa. Ez a nem túl édes, pihe-puha fonott kalács tökéletesen passzol a húsvéti sonkához. Sülés közben vajas ...

Húsvéti sárgatúró

Nyírségi - hajdúsági étel, nálunk húsvéti hagyomány. Mióta eszemet tudom, ismerem ezt a finomságot... :) A templomi szentelésnél a sonka, a kolbász, a kalács és a bor mellett ez az ...

Hagyományos méteres kalács

A méteres kalács vagy méteres sütemény a húsvéti klasszikusok közé sorolható, amivel lehet sokan nem is találkoztak még. Aki viszont ismeri, annak biztosan közel áll a szívéhez. ...