Hol van már az a titokzatos, rizsporfelhőbe burkolózott korszak, amikor tiszteletben tartott parfümőrök levendulás vagy rózsavizes keszkenőket lengetve az orruk előtt alkották meg a virágos kompozíciók legtöbbjét, hűen másolva a természet illatait?Lehet, hogy sok idő telt el a kölnivíz 1714-es színre lépése óta, de macaron-nal, puskaporral vagy éppen szalonnával találkozni a parfümök összetevőiben kétségtelenül jelentős és mélyreható változásokra utal a parfümkészítés művészetében. A furcsa összetevők azonban nem is mennek annyira ritkaságszámba, mint ahogyan gondolnánk. Sőt, az ember alapvető hedonista természetét alátámasztó az ínyenc ehető alapanyagok minden eddiginél nagyobb népszerűségnek örvendenek manapság: kaviár, szarvasgomba, croissant!
Mivel is kezdhetnénk ezt az ízlelést és szaglást egy lapon említő sorozatot, mint az előételekkel? Bár a címet olvasva egy étlap szereplőit vizualizálja a legtöbb ember, most inkább üvegbe zárt hangulatokról lesz szó. Az ehető luxusként aposztrofált kaviárt Thierry Muglernek sikerült először egy különleges desztillációs eljárással illattá varázsolnia. A kaviár sós, tengervizes, ám egyben kissé állatias, halas felhangokkal bíró aromáját a parfümök fenegyereke a forradalminak és polgárpukkasztónak szánt édes-sós Womanity-hez fejlesztette ki, hogy ellensúlyozza a füge édességét. (A parfüm talán ezért is lett igen megosztó; van, aki megszagolván rögtön a mosdót keresi, van, akinek élete illatát és nevéhez híven a nőiességet magát jelenti). A férfi vonal sem maradhatott le; Carolina Herrera 212 VIP Men férfiaknak szánt parfümjében a vodka és a gin társaságába invitálták a kaviárt – szintén megosztó végeredménnyel.
Érdekes módon a másik luxusterméknek számító különlegességből, a szarvasgombából nyert illatmolekula közel sem ilyen lehengerlő és domináns összetevő. A parfümöknek mégis ad egy kellemes, ízlelőbimbót csiklandozó pikantériát. A luxusmániás Tom Ford egyik kedvenc összetevője, de előszeretettel használják designer cégek is - pl. a Valentino - a virágillatok testesebbé tételére.
A croissant előkelőség tekintetében nem veheti fel a versenyt a két előbb tárgyalt finomsággal, viszont ha parfümökről beszélünk, hasonlóan nem mindennapi illatot köszönhetünk az ő vajas-lisztes hangulatvilágának is. A L’Artisan cég Bois Farine, azaz lisztfa elnevezésű parfümjét Jean-Claude Ellena (a Hermés-ház hivatalos orra) komponálta egy olyan fának a virága köré, mely egyedül a Reunion-szigeten él, és melynek piros virágai liszt illatúak. Beleszippantva ennek a parfümnek az illatfelhőjébe a mogyorós croissant, a puhán olvadó vaj és egy elhagyatott malom lisztes gerendái elevenednek meg szemünk előtt. Bármilyen extrémnek is gondoljuk azonban a szóban forgó parfümöket, alkotójuk nagysága éppen abban nyilvánul meg, hogy a legkülönbözőbb összetevőket magunkra fújva kellemes, de minimum inspiráló harmóniában érezhetjük.
