Értesíthetünk a legfrissebb témákról?

oké!

Hogyan ne örökítsük át a gyerekeinknek a testképzavarainkat?

Ha mi szenvedünk attól, ahogyan a testünk kinéz, a gyerekünk is szenvedni fog.

Sokan emlékszünk rá, hogy gyerekkorunkban láttuk az anyánkat a mérlegen állni, panaszkodni arra, hogy kövér, vagy arra, hogy állandóan valamiféle diétán volt. Ha nem volt szerencsénk, akkor a mi testünket is árgus szemmel figyelte, hogy vajon megfelel-e az önmagával szemben felállított szigorú kritériumoknak.

Ha mindezek igazak ránk, nagy eséllyel viszonyulunk mi is problémásan a testünkhöz, de azt biztosan nem akarjuk, hogy gyerekeink, különösen a kislányok, de persze a fiúk is, értékes időt pazaroljanak el az életükből azzal, hogy elégedetlenek magukkal.
Az ember testképét azonban nemcsak a sokak által emlegetett közösségi média által közvetített ideálok befolyásolják, hanem a család is. Minél fiatalabb egy gyerek, annál kevésbé valószínű, hogy az Instagramon szívja magába a legújabb, egyre nagyobb fenékkel és egyre kisebb derékkel rendelkező szépségideálokat. Kiskorában a gyerek, még ha nem is tudatosan, de a szülőktől, illetve mivel egyelőre a nők még többet foglalkoznak a testükkel a férfiaknál, az anyáktól tanulják el, hogy hogyan lehet, vagy kell viszonyulni a testünkhöz. Hiába dicséri a szülő a gyerek szépségét, a kicsik abból is tanulnak, ahogyan a szülő magához viszonyul.

De hogyan lehet megakadályozni, hogy a gyerekben egyáltalán felmerüljön az öngyűlölet lehetősége?

Az első és legfontosabb feladat, hogy a szülő tanuljon meg egészségesen viszonyulni a testéhez, de ha ez nehézségeket okoz, akkor se engedjen ebbe belelátást, ha fiatal a gyereke. Azoknak az anyáknak a lányai, akik hangsúlyosan odafigyelnek a súlyukra, derül ki Harvard Egyetem kutatásából, ezt az attitűdöt tovább örökítik és a lányaik is negatívan fogják megítélni a testsúlyukat, attól függetlenül, hogy alacsony, normál, vagy magas.
A kritizálás minden formában rossz hatással van a gyerekekre, ha az étkezésükről van szó: az olyan megjegyzések is nyomot hagynak bennük, hogy „túl sok műkaját esznek”, hiszen tájékozottak és tudják, hogy ezek az ételek hizlalnak, vagyis ez is hatást gyakorol a testképükre. Ugyanez érvényes arra, ha magunkat ostorozzuk, ha olyat eszünk, ami hizlal.

Ha egy gyerek vagy tinédzser fogy, és ezért megdicsérik, az is kiválthatja, hogy azt gondolja, hogy fogyni mindig és minden körülmények között jó dolog. Egy erősen elhízott gyerek esetében ez persze így van, de a cél az lenne, hogy ilyen probléma ne is alakulhasson ki.

A legveszélyesebb probléma a gyerekek esetében az, hogyha valami rosszul sül el, vagy valamilyen tartós stressz alatt állnak, akkor hajlamosak magukban keresni a hibát, ha nem ismerik fel a külvilágban. Ha pedig már eleve rossz a viszonyuk a saját testükkel, akkor esélyes, hogy a testük kinézetét fogják hibáztatni olyan rossz élményekért, melyek attól teljesen függetlenek.

Ez is kapcsolódik:

Így jelzi a has, hogy elég volt az evésből

Nem elég tehát megerősíteni abban a gyerekeket, hogy a testük rendben van, mert ha mi nem tudunk úgy viszonyulni a saját testünkhöz, hogy az jó, ahogy van, akkor is, ha nem hibátlan, akkor a viselkedésünk az, ami elárulja a valós hozzáállásunkat.

A gyerekek pedig nagyon okosan észreveszik, amikor kilóg a lóláb.

Ezeket olvastad már?

Címlapkép: Getty Images

via és via

Szólj hozzá!

Hozzászólások

A komment maximális hossza nem lehet több, mint 3969 karakter!

Még nem érkezett hozzászólás. Legyél te az első!