Puha, krémes, gesztenye ízű belső ropogós csokoládébevonattal. A gesztenyeszívnek könnyű reklámot csinálni, én legalábbis imádom ezt az édességet. Bíztam benne, hogy a régi, magyar nyelvű szakácskönyvekben, amelyekből hivatott vagyok főzni, találni fogok egy receptet ehhez a finomsághoz, de végül kicsit csalnom kellett, mert ilyen nevű – vagy inkább formájú – gesztenyetöltelékes desszertet nem találtam bennük. Elsősorban Kugler Géza Legújabb nagy házi cukrászat című kötetében reménykedtem, amelyben valóban sok gesztenyés recept található, de gesztenyeszív történetesen pont nem. Találtam viszont olyat, amelynek a tésztája hasonló, csak éppen egy gigantikus gesztenyét kell belőle formálni, és azt bevonni csokoládéval. És ez már szinte maga a gesztenyeszív, nem igaz?
A recept így szól:
„106. Gesztenyés sütemény II.Hozzávalók: 1 kg. gesztenye, 90 gr. porcukor, 90 gr. friss vaj, 90 gr. reszelt mandola. Máz: 125 gr. porcukor, 30 gr. reszelt csokoládé, citromlé, arak, 1 tojás fehérje.A bevagdalt gesztenyéket főzzük meg vízben puhára, hámozzuk meg és törtjük át szitán. Most a tűz fölött keverjük el a vajjal és cukorral, végre adjuk hozzá a mandolát és még egyszer keverjük el jól. A még meleg tömegből formáljunk egy nagy gesztenyét és hűtsük ki. Ha megkeményedett, az előírt hozzávalókból kavarjuk ki a mázat jó negyedóráig és öntsük le vele a süteményt.”
A megadott mennyiségekkel nem sikerült különösebben megbarátkoznom: 1 kg gesztenyét (ráadásul én kifejezetten apró szeműekkel találkozom idén a piacon) bevagdosni, megfőzni, megpucolni jó fél napos munka volna. Ráadásul ilyen tömegű nyersanyagból valóban óriásgesztenyét kéne formálni. Ezért aztán nagyjából harmadoltam a hozzávalók mennyiségét, és még így is beletelt majd’ egy órába pusztán az előkészítés mandulatöréssel és gesztenyemizériával együtt. A mázat is kicsit leegyszerűsítettem, részint azért, mert fogalmam sincs, mi lehet az az arak (nyilván valami szeszféle), részint azért, mert kifejezetten arra a bizonyos vastag, ropogós csokirétegre vágytam, ehhez pedig nem szükséges sok fakszni, csupán maga a jó minőségű étcsokoládé és némi étolaj.
A tésztából a szívecskéket sütikiszúróval gyártottam, és kézzel kicsit puhítgattam a formákat, de készítettem falatnyi golyócskákat is az egyszerűség és a gyerekek kedvéért. A recept végül beváltotta a hozzá fűzött reményeket, épp olyanok lettek a gesztenyeszívek, amilyenre vágytam. Illetve kicsit még finomabbak, mint a gimnáziumi cukrászdai emlékeimből rémlik, mert a cukros mandulától volt egy kis marcipánáthallás is az ízében. Külsejében ugyan erősen home made darabok jöttek ki a kezem alól, de az láthatóan senkit sem zavart. Bár valóban nagyon macerás a törés, vagdosás, főzés, pucolás, de ha ezeket leküzdöttük, már gyerekjáték az egész, és utólag, a kis szívecskéket kóstolva biztosan nem fogjuk sajnálni a rá fordított időt.
