Aki teheti, jövőre úgy tervezzen villányi kiruccanást, hogy legyen alkalma egy jó Bock&Roll partira. A sors úgy hozta, hogy egy hónapon belül kétszer is Baranyába sodort a szél, másodszorra pedig egy asztalhoz ültetett Bock Valérral.
Villány is azon helyek egyike az országban, ahol természetes dolog az, hogy jó bort ihatunk és jókat beszélgethetünk – ezúttal Burgundi palackban, míves címkével felvértezett vörösbor került az asztalra. A Bock&Roll. A névválasztás nem véletlen: a Bëlga együttes egyik 2007-es dalában esik szó egy partiról, ami ezt a nevet viseli. Telitalálatnak bizonyult a dolog, mert 2008-ban már palackban voltak az első Bock&Roll borok. Kihagyhatatlan ziccer volt!
A Bëlga és Bock-barátság ugyanakkor korábbra vezethető vissza, ahol a véletlenek megint csak szerepet játszanak – már ha van egyáltalán olyan, hogy véletlen. Történt ugyanis, hogy még 2005-ben a szövegírók a Fehérlófia című dalban a Takler nevet Bock-ra cserélték, egyszerűen azért, mert az jobban rímelt. Ennek köszönhetően ismerkedett össze a Bock és a Bëlga.
Ha egy nyári buliborról beszélünk, leginkább valami könnyű fehér vagy rozé bor jut az eszünkbe. De nem itt! A Bock&Roll egy friss házasítás, illatában és ízében elkülöníthető a klasszikusan erre a borvidékre jellemző jegyektől. Ettől olyan izgalmas, és egy kicsit idegennek tűnő.
Az összeállítást Valér végzi, saját ízlése szerint. Jó zene mellett jó borokat házasítani – jó eséllyel sikerre van ítéltetve, és nagyon úgy tűnik, hogy ez most is beigazolódni látszik.
A 2012-es tétel három alappillére a kékfrankos, és két valamivel testesebb bor, a pinot és a syrah, melyek másod- vagy harmadtöltésű hordókban érlelődtek 18 hónapon át. Ezzel a könnyedséggel és fűszerezettséggel a nyári esték megfelelő kísérői lehetnek. Kötelezően zenével!
Kiegészítésképpen csak annyi, hogy a tücskök ciripelése is annak minősül!
