Ez az egész ügy “húsvéti maradék főttojás-felhasználós” receptnek indult. Anyámék, ahogy az várható egy otthon töltött hétvége után (pláne ha evős ünnep van), annyi kajával pakoltak fel, hogy már a szatyor láttán tudtam, esélyünk nincs arra, hogy ezt mind megegyük. Töltött káposzta, töltött dagadó, sós süti (legalább háromféle), szarikása, na meg az elmaradhatatlan sonka-tojás kombó és még sorolhatnám. A sonkából egy falatot nem ettem aztán, ment inkább sült tésztába tejföllel és mustárral, ahogy kell, a tojásból meg srirachás kencét kevertem, ami csak jelzem, hogy baromi jól sikerült, úgyhogy ha kiheverte mindenki a húsvéti tojásevést, akkor jön ez is, merthogy idő közben megfeledkeztem erről a receptről.
Még jóval húsvét előtt találtam, és Daniel Gritzer, a szerző szívemből szólt: a falafeles szendvicset sosem értette (meg úgy amblokk a falafelügyet sem), helyett inkább ezt a sabich névre hallgató pitát preferálja, ami hasonlóan tele van pakolva minden jóval, mint ahogy az én kajásdobozaim szülőlátogatás után. A szendvics története röviden: alap összetevői az iraki zsidók tipikus Shabbati reggelije, amit aztán Izraelben pitába csomagoltak és szendvicsként kezdtek árulni. Bár én sabich-ot sosem kóstoltam, de gondoltam, ha már a falafelügyben ennyire közös nevezőn vagyunk, akkor jó eséllyel ebben is egyezni fog az ízlésünk.
Két dologból tudom biztosan, hogy tavasz van: minden este rákívánok a fröccsre és a vega kajára. Na, az egyik ilyen esete jutott újra szembe ez a szendvics, amit aztán másnap összedobtam. Mert tényleg csak összedobni a kell, a legnagyobb meló a padlizsánok megsütése, ha ezt annak nevezhetjük. A rétegezés a következő: pita, humusz, padlizsán, főtt tojás, savanyú ubi, káposzta, paradicsomos-uborkás saláta és végül egy kevés mangószósz. Jó sok egyszerű és tiszta íz, amelyek a végén pont ettől állnak össze kerek egésszé, na meg a mangószósztól. És igen, itt eljött az egyetlen kritikus pont a receptben, amiért nem fogod elkészíteni.
Szóval van ez az amba nevű közel-keleti mangószósz, ami láttán sokaknak inába fog szállni a bátorsága, ez tuti, de te ne félj tőle, tök egyszerűen reprodukálható. A gyümölcsöt kissé meg kell főzni némi édesítő (méz) és kevés savanyító (citromlé) komponens hozzáadásával, aztán jöhetnek hozzá az átpirított fűszerek és végül a turmixolás, ennyi. Szóval ez nem kifogás arra, hogy ne állj neki a szendvicsnek, és arra sem, hogy kihagyd belőle, mert gyakorlatilag ez tapasztja össze az ízeket. Fűszeres-édes-savanyú-csípős egyszerre, a maradékot meg aztán eheted húsokhoz, használhatod pácoláshoz, vagy kenheted bármilyen más szendvicsbe is.
A végeredmény egy olyan pita, amit ha valaki bedobna az itthoni őrült sztrítfúd-versenybe, akkor alapjáraton imába foglalnák a nevét a vegák, de nem kizárt, hogy még a húsevők is! Nem is értem, miért nem jutott még gyros- és falafelsorsra, mert igencsak megérdemelné a hasonlóan szép karriert, bár gyanítom, hamarosan...Plusz egy pozitívum mellette: simán elkészíthetünk mindent előre. Kis tálakba és tányérokba terítjük az asztalon, és máris megvan a tökéletes kaja egy önkiszolgálós baráti vacsorához. Szóval hajrá, és a fröccs mellé legyen sabich-parti! Csak előtte ne felejtsünk el feltankolni egy jó adag szalvétával, kelleni fog!
