Egy valódi fagylaltrajongó nem akkor fog tölcsért a kezében, amikor meglát egy véletlenszerű pultot, hanem eseményként éli meg a fagyos desszert beszerzését. Amikor 2018-ban először találkoztam a XVI. kerületi Csömöri úton lévő cukrászdával, utána minden ismerősömet odaküldtem. Málnafagyiért, pisztáciáért, sós mogyoróért és rendre vissza is csatoltak, hogy eszményiek voltak a gombócok Fazekaséknál. Az apró cukrászda az idők során kibővült, a családi vállalkozás fagylaltkészítő mestere, Fazekas Ádám pedig minden rangos versenyen tarolt. Nem az élmezőnyben végzett, hanem a műfaj legjobbja lett. Szerénységét, tenni akarását, szorgalmát megőrizvén menedzseli most is a mindennapokat. Sikerült elcsípnünk egy beszélgetésre.

Sosem felejtem, amikor hat évvel ezelőtt először álltam a pultotok előtt és megkóstoltam a málnafagyit, aztán rábeszéltél egy tényleg minőségi „soft ice” verzióra is.

Fazekas Ádám: Akkor még az eredeti felállásban üzemeltünk, csak kint lehetett leülni, hiszen pár négyzetméteres volt az üzlet. Emlékszem, hogy mennyire nagy sikere volt a „cintányéros” fagyihűtőnek és, hogy mennyire hálás volt a környék, hogy megérkeztünk. Azóta persze felfordult velünk a világ, jócskán nagyobb lett a cukrászda, Rétságon már csak az üzemünk van és több mint 20 viszonteladónál vannak bent a fagyijaink.

És azóta sorra nyered a versenyeket, legutóbb éppen a Gelato Festival World Ranking legmagasabb pontszámával választottak a világ legeredményesebb, legjobb fagyimesterévé! Így tervezted a karriered?

F.Á.: 2019 volt az első év, amikor versenyeztem és nem fogod elhinni, de gyakorlatilag véletlenül jött mindez, mert Wilheim Dávid barátom nevezett be úgy, hogy nem is tudtam róla. Hívogatott, hogy menjünk, de le is tereltem, mert akkor még javarészt én voltam a pultban és folyamatos ingázásban voltam Rétság és Budapest között. Nem értem rá ilyen ügyekre, de mégis jött este az sms, hogy benevezett, mennem kell, nem lehet ellenvetésem. Elindultam ezen a magyar versenyen és megnyertem.

Ennél nagyobb siker nem is érhetett volna. Elkapott a gépszíj?

F.Á.: Áprilist írtunk, lement a hazai verseny és pár nap múlva már Rómában képviseltem az országot és magamat. A nemzetközi versenyt is megnyertem, ezzel automatikusan kvalifikáltattam magam a világrangadóra. Mindezt úgy, hogy tényleg nem volt bennem sosem versenyszellem, a jóbarátom nélkül valószínűleg ma sem versenyeznék. Ha nincs Dávid, akkor sehol sem merül fel a nevem, ugyanezt a fagyit készíteném, csak nem tudna róla a nagyvilág, kizárólag a környék.

A barátod ellentmondást nem tűrő benevezésével indultál és most a világ legjobb fagyimestere címet tudhatod magadénak. Van ennél feljebb?

F.Á.: Úgy kell egyébként elképzelni ezt a ranglistát, hogy minden egyes versenyen pontokat gyűjtesz, értelemszerűen minél jobb helyezést érsz el, annál jobb pontokat. Tényleg magas volt az összpontszámom, de még engem is meglepett ez az egész. Hívtak, hogy készítsek egy kisvideót az országomról, ez a helyzet, első lettem. Ha ezt két évig meg tudom tartani, akkor bekerülök a „halhatatlanok múzeumába”, onnan pedig már senki sem törli ki a nevem. Ha már eddig eljutottam, akkor szeretnék már igazán bekerülni oda, mint egy híres fagylaltkészítő. De visszatérve a kérdésre, feljebb? Boldog, teljes életet élek, szabadidőmben a Tiszán vagyok, azzal foglalkozom, amit tényleg nagyon szeretek.

Édesapám, akit tavaly veszítettünk el, mindig mondta, hogy „Öcsi, menj, csináld, mutasd meg!”. Azt hiszem, megmutattam neki, hogy nagyon büszke lenne rám most is.

De szép gondolat! Ez a szerénység és két lábbal a földön állás azért nem feltétlenül jellemző azokra, akik egy bizonyos témában elérték a legnagyobb elismeréseket. Hogy tudtad megtartani a kezdeti alázatod?

F.Á.: Nézd, a világbajnok ezt a fagyit készítette akkor is, amikor nem volt az. Semmit sem csinálok másképp, illetve próbálunk sokat fejleszteni, az esetleges hibákat kijavítani és a lehető legjobb minőségű és ízű fagyit készíteni. Kényelmi termékek, paszták nélkül – nekünk az egyszerűen nem fér bele. Elhatároztuk, hogy természetesek maradunk és ebből nem engedünk.

Most körülbelül hány ízzel dolgoztok?

F.Á.: Olyan 35-öt mondanék, ebből ugye 20 íz mindig fix. Most építkezünk Őrbottyánban, új üzem készül, és alig várom, hogy legyen majd még több hely és idő újat alkotni. Most rendeltem nemrég egyébként fenyőmagot, ezzel és tojássárgájával tervezem az új ízt. Nagy extremitások felé szerintem kár lenne elmennünk, de mindig van egy kis különlegesség. Hozzáteszem, nekem például az egyik legnépszerűbb ízünk, a tejföl is az. Imádom. A nyertes pisztácia nekem már nem ad annyit például, mint ez a krémes, édes, karakteres tejföl. Ennél egyszerűbb alapanyag nincs is (egyébként fagyis szempontból nagyon is bonyolult vele a munka) és mégis micsoda komplexitása van! A tejfölfagyi 50%-a tejföl.

Visszatérve a kényelmi termékekre, pasztákra. Azért zömében ez a megszokott a fagyizóknál, és gondolom nehéz olyan cukrászműhelyt találni, ahol ugyanígy állnak a kérdéshez, mint ti?

F.Á.: Nem látok bele mások üzletébe, de igen, nagyon nehéz, minden a nagy mennyiség gyártása felé megy és ehhez sokkal egyszerűbb az adalékanyagokkal dolgozni. Nem véletlenül van az sem, hogy egyes ízek sztenderd módon ugyanolyanok teljesen más fagyizókban! Akikben biztos vagyok, hogy ugyanilyen természetesen készítik a fagyit, azok Damniczki Balázsék például, de bízom benne, hogy egyre többen mennek efelé a vonal felé. Persze, nincs sok időm kóstolni, szóval nem is sorolnék több nevet, én csak reménykedem a műfaj felvirágzásában. Wilheim Dávid barátom és Damniczki Balázs fontos fagylaltkészítők a szememben.

Ez a sztenderd vonal is nagyon gyanús és az is, hogy sokan beszélnek kistermelői alapanyag-beszállítókról, amikor már nagyra nőttek. Kivitelezhető volna?

F.Á.: Mi például francia, top minőségű gyümölcspürét használunk, mert hidd el nekem, nem lehet megoldani termelőiből. Amikor még aprók voltunk, akkor volt egy drága Gyuri bácsi, akitől málnát tudtunk venni Püspökszilágyról. De Gyuri bácsi meghalt, nincs málna, nekünk nagy-nagy mennyiség kellene úgyis, ez teljesen lehetetlen küldetés. Kit fognál ma be málnaszedésre például? Senkit. Szóval, a termelői beszállítós marketingszövegeket azért kezeljük a helyén.

Az imént mesélted a fenyőmagos fagyi fejlesztését, de gondolom más is van még talonban. Mire számíthatunk tőled a jövőben (amikor már senkinek sem kell beneveznie versenyre!)?

F.Á.: Vágyaim között szerepel, hogy az Őrbottyánban épülő üzem látogatható legyen például a következő nemzedéknek. Ovis, iskolás csoportok jöhetnének, végigkövetve, ahogy megérkezik a termelői tej és a végén megszületik a valódi vaníliából készülő fagyi. Jó lenne, ha egyszer még több cukrász, fagylaltkészítő lenne itthon! Aztán, egy pörkölőgépet is szeretnék beszerezni, hogy pont úgy pörkölhessem a pisztáciát majd, ahogy szeretném, és ne történhessen olyan hiba, hogy nem egyforma és nem 100%-os az a fagyi. Ez a legeslegfontosabb, hogy mindig ugyanolyan, kifogástalan minőségű fagyi készüljön a műhelyünkben és a vendégeink megbízzanak bennünk és az állandóságban.

Ha tetszett ez a cikk, nézd meg legújabb videóinkat is, a legfrissebb tartalmainkért pedig lájkolj minket a Facebookon, és kövess az Instagramon, a Viberen, a TikTokon vagy a YouTube-on!

Olvass további érdekes interjúkat itt:

• „A fejlődéshez elengedhetetlen az újragondolás, nem indulhatunk ki abból, hogy ezt így szoktuk és kész” – MÁK-interjú Gerendai Károllyal és Mizsei Jánossal
• „Nem használok vörös tonhalat meg garnélát, mert egyik sem a Balatonra való” – Interjú Krasznai Norberttel és Korcsmáros Noémivel
• „Igaz a mondás, hogy mire a kezüket a kilincsre teszik, már tudjuk, mit fognak rendelni” – interjú a szentendrei Teyföl tulajdonosaival