Az evolúció során a keserű íz mindig is a veszéllyel kötődött össze: ha valami keserű volt, az általában számunkra ehetetlennek bizonyult, ezért nem szeretjük sokan ezt az ízt. Az ízlelés persze ennél sokkal bonyolultabb, és ezt bizonyítja egy friss tanulmány is, ami azt vizsgálta:
át lehet-e programozni a szervezetünket, hogy szeressen olyan keserű ételeket, amelyeket korábban egyáltalán nem szívlelt?
Ezt láttad?
Ez történik a testeddel, ha a jobb oldaladon alszol
A Buffalói Egyetem kutatói arra jutottak, hogy érdemes lehet többször megpróbálkozni a keserű ételekkel, mert minél többször fogyasztjuk őket, annál valószínűbb, hogy hozzájuk szokik az ízlelésünk. A szakértők szerint a nyálunk változik meg úgy, hogy máshogy bontsa le ezeket az ételeket.
A kutatás során patkányokat használtak: az egyik csoportot úgy génmódosították, hogy aktiválták a keserű íz lebontásáért is felelős fehérjéket a nyálukból (ez nagyjából annak felel meg, mintha olyan patkánnyal dolgoztak volna, amit keserű ételeken neveltek), a másik csoportot pedig meghagyták úgy, ahogy voltak. Kétféle oldatot itattak velük, amelyekből az egyik igencsak keserű volt. Kiderült, hogy a fehérjékkel rendelkező patkánycsoport kevésbé érezte meg a keserű ízt, mint az átlagos állatok, amiből a kutatók azt a következtetést vonták le, hogy minél több keserű ízű ételt eszik az ember, annál inkább immunissá válik a keserű ízre magára, hiszen kialakulnak a nyálában ezek a fehérjék. A génmódosított patkányok számára a keserű oldat sokkal inkább vízízűnek hatott, mint a többieknek.
Bár a patkányok és az emberek szervezete rengeteg mindenben különbözik, ez a kutatás megmutathatja, hogy mekkora szerepe van a nyálban található fehérjéknek, és azt is, hogyan lehet megváltoztatni az ember ízlését az ételek tekintetében.
Mert a módszer, hogy minél többet eszünk valamiből, annál kevésbé fogjuk utálni, nemcsak a keserű dolgokra vonatkozik: ugyanígy érdemes eljárni a többi ételnél is, amit gyerekkorban nem szeretünk, de tudjuk például, hogy egészséges, és többet kellene fogyasztanunk belőle.
Az, hogy melyik ízt szeretjük, és melyiket nem, rengeteg mindentől függ: a kultúránktól, a neveltetésünktől, a genetikánktól - sokak szerint már az anyatejnél elkezdődik ez a folyamat. A gyerekek szervezete jobban kívánja az olyan energiát adó ételeket, amelyek cukrosak és sósak, ezért általában ezeket preferálják. Az ízlelés alapvetően egy komplex élmény, ugyanúgy magában foglalja a látást, a tapintást és a szaglást is, mint az ízeket, és az ízek valószínűleg nem is játszanak annyira nagy szerepet a dologban, mint gondolnánk.
Szakértők szerint ha meg akarunk szerettetni magunkkal valamilyen ételt, akkor érdemes lehet valamilyen másik érzékszervre is rájátszani: például, ha egészséges salátát akarunk készíteni, akkor adjunk hozzá olyan hozzávalót, aminek jó az illata.
Az is gyakran előfordul, hogy felnőttkorunkban megszeretünk valamit, amit gyerekkorunkban képtelenek voltunk megenni. Ez nagyrészt önkéntelen, automatikus folyamat, és általában azért alakul ki, mert annyit találkozunk egy ízzel, hogy előbb-utóbb hozzászokunk. Tudósok szerint nagyjából 10-15 alkalommal kell valamiből ennünk, hogy megszokjuk az ízét, és elmúljon a viszolygás - így gyakorlatilag nemcsak azt esszük, amit szeretünk, hanem azt is szeretjük, amiből elégszer eszünk.
via Healthline és Gizmodo
