Szóval én tényleg nem hülyeségből írtam fent, hogy a komolyabb szénhidrátbevitel elengedhetetlen az erőt igénylő mozgások előtt és után is. Egy hosszabb futóverseny előtti este például nagyon sokan pasta-partyt tartanak, hogy legyen energiájuk...jó, mondjuk én utána is, de az már más tészta!
Viszont ha az erdőket és hegyeket járjuk, és nemcsak a Normafától megyünk fel a kilátóig, akkor közben is tolhatunk egy nagyobb tésztaboost-ot az arcunkba.
Mi is ezt tettük múltkor, méghozzá ezzel az egyedényes tésztával, amit a biztonság kedvéért megküldtem zsíros húsokkal is, nehogy véletlenül az elhasznált kalóriamennyiség ne legyen triplán pótolva!
Ami még extrán klassz benne, hogy nagyjából negyed óra alatt fullra készen van, és mivel egyben fő a tészta és a paradicsomszósz, még krémesebb lesz a végeredmény.Ezt már régen ki szerettem volna próbálni, és basszus, működik a csízió. Nagyon örülök, és szerintem otthon is váltok erre az egyedényes módszerre. Főleg ha lesz végre nyári, friss, saját paradicsom is a kertünkben.
Ha pedig a szabadban jártok, csak tűz kell, serpenyő, tészta és pár hozzávaló ehhez a fenséges lakomához. Hétvégén, ha jó idő van, tipli ki a szabadba!
Ezt a Szabadtűz epizódot láttad-e már?
Rament főztem az erdőben, avagy a zacskós leves a mennybe ment
