Kicsit korábban érkeztem a könyv bemutatójára, mint kellett volna – de azt gondolom, mindig jobb előbb érkezni, mint késni, ez pedig újra be is bizonyosodott számomra, amikor leültettek egy asztalhoz, és a maradék időben kezembe vehettem a könyvet. Azonnal olvasni kezdtem, és teljesen belemerültem. Néha-néha azért felpillantottam - az emberek még csak akkor kezdtek szállingózni, majd szépen sorban üdvözölték egymást. Mivel közel s távol egy ismerőst se láttam, tovább bújtam a könyvet. Nem bántam, hiszen úgy éreztem, képtelen vagyok letenni. Beszippantott.
„Az én csillagom a zsírban hisz. Meg van róla győződve, hogy a világban azért van annyi baj és boldogtalanság, mert az emberek megvonják maguktól az éltető zsírt, még a tejben meg a tejfölben sem tűrik meg, és sovány, zsírtalan húsokkal kínozzák magukat, amik ha akarnának se tudnának finomak lenni, hiszen miben oldódjanak az aromák meg az ízhordozó szabadgyökök, ha egyszer egy szikra zsír sincs bennük? Ezért aztán mi minden nap húst eszünk. Kivéve vasárnap, akkor zsírt."
Aztán elkezdődött a bemutató - kicsit szomorú lettem, hogy meg kell válnom egy időre az olvasástól, de szerencsére Györgyi Anna folytatta helyettem, hiszen felolvasást tartott a regényből. Ezt követően Péter Anna - a Táfelspicc vezető szerkesztője, egyben a bemutató háziasszonya - Zsófiát faggatta a könyvről. Rövid idő alatt kiderült, hogy ez a regény egy reménytelenül beteljesült szerelem története, illetve egy megszállott séf feleségének gasztrokiáltványba oltott vallomása a hús gyönyöreiről és kínjáról, az evés és az etetés szentségéről, továbbá arról, hogyan lehet egy étterem vagy egy konyha pokol és menny egyszerre.
A szöveg arra az alapvető helyzetkomikumra épül, amelynek egy séf és az ő közvetlen környezete menthetetlenül ki van szolgáltatva: mindnyájan e hivatás rabszolgájává válnak, ha akarják, ha nem. Ez vagy válóok vagy végzetes kötelék, de mindenképpen kimeríthetetlen humorforrás. Hiszen soha sem lehet egyszerre boldog a séf is és a feleség is: míg a férfi az állatok darabolására, úgy a nő a férfi társaságára vágyik leginkább.
„És akkor, amikor úgy tűnt, hogy befejezte és végre talán elindulhatunk haza, akkor azt látom, hogy mielőtt elsírhatnám magam a fáradtságtól, a mellőzöttségtől és a felháborodástól, hát ugyanolyan megfontoltan, ahogy szétpakolta az alkatrészeket, kezdi őket visszarakosgatni arra a hatalmas, kiterített bőrre, és azok ugyanolyan fegyelmezetten, ahogy szétváltak a kése pengéje előtt, most visszaállnak, ki-ki a starthelyére. Én pedig, dermedten az iszonyattól, legszívesebben odavetettem volna magam az asztalra a tonhal mellé, hogy messe föl az én hasamat is, filézzen ki, nyúzzon meg engem is, mert ez így nem élet, többet van a kezében ez a dög, mint én, a hites felesége.”Én ittam – illetve ettem - a könyv minden szavát, és mindenkinek melegen ajánlom, aki hasonló cipőben jár, mint Zsófia, vagy szimplán szereti a gasztronómiát, az állatokat (enni), az (ön)ironiát, és kedve van rengeteget nevetni.A könyvet köszönjük a Librinek!
