Persze nem akkora nagy a bűn, végül is egy jól eltalált saláta mindig öröm, még akkor is, ha nem túl változatos. Főleg akkor, ha ilyen szép kort ért meg!
A Cobb saláta ugyanis a harmincas évek vége óta szerepel az amerikai étlapokon, és bárhogy is számoljuk, ez bizony nyolcvan év. Ha pedig azt is hozzátesszük, hogy hány étlapon szerepel hozzá nagyon hasonló saláta, akkor jobban behálózta a világ éttermeit, mint Viktória királynő az európai uralkodóházakat.
Története 1937-ben indult, mégpedig Hollywoodban.
Akkoriban kevesebb volt a celeb, de több Clark Gable, Humphrey Bogart, Kathrine Hepburn, Bette Davis és Cary Grant rohangált az utcákon. És evett olyan helyeken, mint a Brown Derby.
A fáma szerint Brown Derby tulajdonosa, Robert H. Cobb egy nagyon pörgős nap után holtfáradtan összeöntögette a hűtő tartalmát az étterem konyháján, majd leült a szokásos asztalához. Lehet, hogy pont a dresszinggel locsolgatta a vacsoráját, mikor mellé telepedett Sid Grauman mozitulajdonos, aki legközelebb már Cobb saláta néven kérte barátja véletlen vacsoráját. És annak ellenére, hogy akkor még egy elegánsabb esküvő alatt sem készült annyi fotó az aráról, mint ma egy átlag ebéd alatt az előételről, és a #cobbsalad sem létezett, azért csak elterjedt a híre a sok összetevős, laktató legendának.
Szerintem vicces elképzelni, ahogy a film noir korszakából ismert vastag vörös rúzzsal díszített, karcsú femme fatale-ok bacont ropogtatnak egy salátában, de változnak az idők, és biztosan elképesztő szexi volt, ahogy Judy Garland vérvörös ajkain megcsillant a baconzsír.
Szóval, ha akartok egy kis nosztalgiát, meg kíváncsiak vagytok, hogy mit etten az aranykorban az angyalok városában, akkor hajrá, essetek neki a Cobb salátának. És mivel az idők változnak, most már mellé tehetitek a #cobb salad és a #izhuszár-t is!
