Az 5 legfontosabb dolog, amit a száraz novemberből megtanultam

A leghúzósabb harmadik hét után az utolsó pár nap már csak úgy elcsorgott - vége a száraz novembernek!

Már a hónap közepén, két héttel a kezdet után tudtam, hogy alapvetőn nincs baj az alkoholfogyasztási szokásaimmal - ha lett volna, két hét után valószínűleg már a falat kaparom. Meglepő volt, hogy az alkohol íze vagy a hatása nem hiányzott, sokkal inkább, a társasági vetülete. Rájöttem, hogy a saját alkoholfogyasztásom sokkal inkább egy szokás, mint igény, pedig alapvetően szeretem a jó minőségű alkoholt.

via GIPHY

A kezdetkor még azt gondoltam, hogy ha letudtam ezt az egy hónapot, akkor minden visszaáll a régi kerékvágásba, és én nem teát kérek majd, ha beülök valahova, hanem egy jó IPA-t, és ha nagyon relax estém van, akkor a nem kakaót, hanem egy pohár vörösbort viszek magammal a habfürdős kádba a könyvem mellé. Most, hogy éjféltől megint szabad a pia, már máshogy gondolom.

Íme, az 5 legfontosabb dolog, amit a száraz november tanított nekem:

1.Kibírom

Én irányítok, nem a szokásaim, és ha Én egyszer azt mondom, hogy nem, akkor nincs az a füstös porter, barikkolt vörösbor és Shakespeare korabeli borókából erjesztett gin, ami lenyomhatna. Az egész heti stresszes rohanásban, kapkodásban, kaotikus világban irgalmatlan jó érzés ám, hogy én vagyok az Úr az akaratom felett!

2.A megszokás kedvéért inni gáz

Nagyon. Nagyjából olyan, mintha a kedvesünkkel is csak azért bújnánk össze, mert éppen mellettünk fekszik, de közben a másnapi teendőkön agyalunk. Eddig sem volt jellemző, hogy rossz minőségű alkoholt igyak, de mostantól még inkább csak akkor iszom, ha valóban nemes nedű kerül a poharamba.

3.A juice-bárokon kívül nem könnyű az élet

Egy átlag kávézóban vagy kocsmában - ahol jó a sör és a borszortiment, van élet a Vargán, a Fóti Kézműves Sörön meg az Absolut vodkán túl - nagyrészt csak filteres teák és kommersz gyümölcslevek kaphatóak. Lehet, hogy nagyon mellélövök, de szerintem kevesebben innának, ha lenne más alternatíva. Bocs, de ha választanom kell az 500 forintos Pickwick erdei gyümölcsös tea és a rozéfröccs között, akkor az utóbbi fog nyerni.

via GIPHY

4.Jobban megnézem, hova megyek

Ha olyan program kínálkozik, amiben a legnagyobb csáberő két vodkaszóda lassú elhörpölgetése, akkor inkább kösz, kihagyom! Ha nincsenek érdekes emberek, jó barátok, kihagyhatatlan program, akkor inkább a kanapé, a forró csoki, meg egy jó könyv.

via GIPHY

5.Nem kell halálosan komolyan venni magamat

Hét éve az életmódváltásomkor, a legnagyobb fogyókúra közepén képes voltam nem elmenni otthonról, mert minden szórakozóhelyen bevitt folyadéknak kalóriatartalommal bírt, nekem meg nagyon be kellett osztanom, hogy ne menjek a magam által előírt 1000 felé. Ez pont olyan hülyeség volt, mint a mértéktelen evés vagy ivás. A kissé durva életmódváltásból azt tanultam, hogy nem lehet mindent enni, csak jót - de ha néha napján beesik egy mozis popcorn, akkor sem dől össze a világ. A piával ugyanez lesz - a minőségre és kis mennyiségre megyünk, de ha beesik egy koleszos nosztalgiabuli, vagy egy vidéki disznóvágás, és elgörbül az est - attól még nem jutok a pokolra!

via GIPHY

És ezt olvastad mát az ízHUSZÁR Magazinon?

Józanságom története, avagy harminc nap alkohol nélkül - elindult a kaland, helló, száraz november!

Címlapról ajánljuk

„Leszámolhatnánk-e azzal, hogy a hortobágyi húsos palacsinta ciki?” – Interjú...

Nagyon sok irányból lehetne hozzá közelíteni, és mindegyik megérne akár egy önálló cikket is. Legyen szó a pályaívéről, a Bocuse d’Or-ról, a Michelin-csillagokról, Szulló Szabina a séfszakma minden fontos állomását megjárta. Mégsem ambicionálja, hogy állandóan szerepeljen, mint mondja, az ő terepe a konyha, ami pedig máig lázban tartja, az a főzés és maguk az ételek. A Nosaltynak adott nagyinterjújában beszélt többek között arról is, hogy mit csinálna a saját pályáján másképp, hogy mi az, amit már neki kell másképp csinálnia az új generáció tagjaival, és hogy min múlt az, hogy máig a nordic cuisine-től hangos a csúcsgasztronómia világa ahelyett, hogy a magyar csodáról beszélnénk.

Kormos Lili