Sok szülő már augusztus elején siratja a nyarat, de ilyenkor, egy-két héttel a nyári szünet vége előtt egyre többen kezdenek el az iskolaidőszak, a rutinos hétköznapok visszatérésén szorongani. Szülőként riogatjuk egymást, sőt magunkat is - még itt a Nosalty-n is ezzel foglalkozunk. Pedig nem kellene ezt tennünk, nem szükséges szorongva rápörögnünk az iskolakezdésre, hanem érdemes inkább szépen lassan visszatérnünk a megszokott kerékvágásba.
Mondom ezt úgy, hogy amikor elolvastam a tanító levelét a közös facebook-csoportban, én is kiszámoltam, hogy az egész nyáron nem olvasó, nem tanuló gyerekemnek mennyit kellene olvasnia ahhoz, hogy befejezze a feladatot és még mennyit ahhoz, hogy azt is elmondhassa, mást is olvasott, önszorgalomból. Ja, az anyja önszorgalmából.
Majd - még mielőtt belemerültem volna a szorongás tengerébe -, a nemsokára másodikos gyerekem azzal fogadott, hogy: "Anya, amíg nem voltál itthon, két oldalt olvastam. Azért most, mert inkább egyedül és nem veled szerettem volna."
Hát ez a mondat sok mindent elárul. És én hálás vagyok a gyerekemnek, hogy ilyen tűpontosan felismerte a helyzetet.
Ugyanakkor valóban tény, hogy hamarosan vége a nyári szünidőnek, és sok család esetében gyökeres lesz a változás a napi menetrendben. Lehet olyan család, ahol jól alkalmazkodnak a családtagok, és egyik napról a másikra is sima ügy az átállás, de a legtöbb család esetében azért szükség lehet fokozatos átmenetre. Szülőként az alábbiakra érdemes odafigyelnünk:
1. Figyeljünk a gyerekünk jelzéseire!
Annyit és olyan tempóban adagoljunk neki az iskolából, amennyit be tud fogadni. Ha mi rettentő lelkesek vagyunk a színes füzetek és szagos radírok miatt, az nem jelenti azt, hogy ő ugyanezt éli meg. Ne zúdítsuk rá a saját érzéseinket, hanem hangolódjunk rá és közelítsünk olyan tempóban, hogy azzal ne szorongassuk tovább.
2. Bízzunk a saját gyerekünkben és magunkban is!
Engedjük meg neki, hogy önállóan, a tetteiért felelősséget vállalva tudjon készülni az iskolakezdésre. Pontosan ez történik év közben is: engedjük meg az önálló tanulást, hogy aztán annak visszajelzéseit is saját, belső sikerként (vagy kudarcként) tudja elkönyvelni.
3. Vegyünk egy nagy levegőt, lépjünk hátra és próbáljunk megnyugodni!
Nehéz vezényszóra megnyugodni, de fontosnak tartom, hogy legyen reflexiónk a saját szorongásunkra, aggodalmunkra és azt ne mossuk össze a gyerekével. Nagyfokú tudatossággal ezen tudunk változtatni.
4. Ne szálljunk be a versenybe!
Ne akarjuk felvenni a versenyt a sürgölődő barátnőinkkel, a pánikoló osztálytárs-anyukákkal. Koncentráljunk csak magunkra, nem dől össze a világ, ha szept. 1-re nincs glédába állítva az összes füzet és rajzeszköz.
5. Használjuk ki az utolsó hetet!
Élvezzük a nyarat, örüljünk annak, hogy még sok időt tölthetünk a gyerekekkel, pihenjünk, kiránduljunk, játsszunk velük sokat! Vagy adjunk neki még "énidőt", és persze magunknak is, annak függvényében, hogy kinek mire van szüksége ahhoz, hogy ne stresszel teli tanévet kezdjen.
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Ezeket olvastad már?
Milyen a jó nagymama? Ezekre figyelj, ha a nagyszülőknél töltik...
Ne sütivel etesd őket! Ne csak TV-zzenek egész nap! - adjuk a gyerekfelügyeleti instrukciókat a nagyszülőknek. De vajon hogyan csinálhatnák jól? Tippek a pszichológustól.
Peer Krisztina pszichológus
5 mondat, amit soha ne mondj egy fogyókúrázónak!
A sikeres fogyókúrát nagy mértékben segíti a támogató környezet. Ugyanakkor egyes megjegyzések alá is áshatják a motivációnkat.
Peer Krisztina pszichológus
"Neked ez úgysem fog sikerülni!" - avagy jóakaróink kedvenc mondatai
Ha rászántuk magunkat az életmódváltásra, nagyon fontos, hogy a környezetünk támogató legyen. Ez persze nincs mindig így, sajnos gyakran találkozunk lekicsinylő mondatokkal.
Peer Krisztina pszichológus
Kis mennyiségben áldás, nagyban átok - ezt teszi a túl...
Lehet, hogy te is felültél a citromosvíz-vonatra, és lelkesen fogyasztod reggelente a csodanedűt, de jó, ha tudod, hogy a jóból is megárt a sok.
Stuth-Nagy Niki
