Az 1902-ben feldolgozott sertéshús hosszú ideig egy raktárhelyiségben feküdt elfeledve, aztán egy amerikai múzeum, az Isle of Wight County Museumhoz került. Ők egy jól zárható tokban őrzik az élelmiszerek között aggastyánnak számító sonkát, az ugyanis megvédi a rovaroktól és a penésztől.
Az ennivaló egyébként egyszerű sózás-szárítás technológiával készült, a szakértők szerint a megfelelően kiszárított hús igen hosszú ideig marad fogyasztható. A jelenleg egy száraz bőrdarabra hasonlító hajdani sonka a múzeum szerint még most is fogyasztható lenne, igaz, az élelmiszer-biztonsággal foglalkozó tudósok szerint szörnyen száraz, rossz íze lenne, sőt nem is lenne kimondottan egészséges. Szerintük ugyanis éles különbség van a pusztán nem mérgező és a fogyasztásra alkalmas dolgok között. Úgy vélik, a legidősebb, még jóízűen megehető sonka kb. nyolc éves, ezután a zsírok már elkezdenek oxidálódni, az ízek pedig teljesen kikopnak.
Ahogy az várható volt, a rekordvénségű sertéshátsónak már versenytársai is kerültek – egy brit hentes például azt állítja, az ő birtokában egy 122 éves példány található.
(via BBC.com, nyitókép: Flickr/Alessandro Pinna)
