Aki részese volt már közös lecsókészítésnek, tudja, hatalmas viták kerekedhetnek, és a legjobb barátok is hajba kapnak, hisz mindenki fújja a magáét. Civakodni nem érdemes, az alapokat betartani annál inkább.
Ha lecsóról van szó, akkor mindenkinek van egy saját, jól bevált receptje, amire esküszik. Ez így is van rendjén, szentírás nincs, viszont aranyszabályok vannak, melyeket be kell tartanunk. Lássuk!
- Arányok: 1 rész vöröshagyma, 2 rész paradicsom, 4 rész fehér húsú zöldpaprika.
- Kizárólag szabadföldön termett hozzávalókból az igazi, érdemes kivárni, míg nap érlelte paradicsomot és paprikát kapunk a piacon.
- A végén fűszerezzünk, ugyanis, ha már az elején sózzuk, a paprika túl sok levet ereszt. A paradicsom hozzáadásakor ízesítsük a lecsót: frissen tört borssal és sóval.
- Lassan, kis lángon készítsük. A lecsónak lelke van, ne kapkodjunk vele!
- Kötelező tálalási elem: egy nagy karéj fehér kenyér, lehetőleg vastag, ropogós héjjal és puha belsővel.
A vitás pontok
- Zsiradék: Olajon, zsíron vagy a szalonna kisült zsírján dinszteljük a hagymát?
- Vöröshagyma: Reszeljük, finomra vágjuk, karikázzuk vagy csíkozzuk?
- Paprika: Milyen formára szeleteljük? Karikázzuk vagy csíkokra vágjuk? Kerüljön-e a lecsóba csípős paprika is?
- Paradicsom: Hámozzuk vagy héjastul kerüljön bele? Ha az előző mellett döntünk, így húzhatjuk le könnyedén a paradicsom héját.
A változatosság gyönyörködtet!
A lecsót megunni nem lehet, számtalan formája létezik, készítsük a saját elképzelésünk szerint.
Dobjuk fel vele az ételeket!
Nemcsak önálló fogásként, hanem ízesítőként is szolgálhat a lecsó.
A lecsó nem ismer határokat
Lecsót nemcsak mi, magyarok fogyasztunk: a franciák lecsója padlizsánnal és cukkinivel, az olaszok változata pedig kaliforniai paprikával készül.
Üvegbe zárt nyár: lecsó télire
Gondoljunk a hidegebb időkre, ugye, nem csak nyáron akarjuk élvezni a lecsót?
