Elsőre talán rendhagyónak tűnhet, hogy miért éppen batyuzót nyit valaki, aki kívülről csöppen bele a gasztronómiába, a Zhu&Co esetében azonban egészen magától értető volt a döntés. Főállásukban Yicheng Ji fodrászként, Lopatto Mária újságíróként és gasztrotúra-szervezőként dolgozik, emellé jött be az életükbe az étterem, amit azért nyitottak, mert mindketten imádnak utazni és enni, így régóta ott bujkált bennük egy saját hely ötlete. Közben Ji szülei befejezték előző üzletüket, azonban hiányzott nekik a munka, innen jött az ötlet, hogy alapozhatnák az éttermet Ji anyukájának fantasztikus házi jaozijára, azaz töltött batyujára.
A szülőkkel persze idő összecsiszolódni egy ennyire új helyen és helyzetben, ráadásul a Nagymező utcai bérleményben pont a Covid-járvány miatti lezárások kezdetekor álltak nyitásra készen a felújítás befejeztével. A helyzetet azonban Ji és Mária igyekeztek az előnyükre fordítani, és a pozitívumot meglátni benne: szerintük kívülről érkezőként sokkal egyszerűbb volt így fokozatosan belerázódniuk a vendéglátás világába, hogy először csak elvitelre tudtak főzni.
A világ rendje azóta szerencsére kezd helyreállni, így az étterem is teljes gőzzel üzemel már, Ji szüleivel a látványkonyhában, míg a fiatalok foglalkoznak a vendégekkel. Mária és Ji a bisztró mellett az eredeti szakmájukat is folytatták, így sokszor felváltva vannak az étteremben, ahol, ha éppen van szabadidejük, a batyugyártásba is beszállnak.
A batyu, vagyis jaozi egyébként pont ilyen többgenerációs étel Kína északi részén, amit a család tagjai közösen készítenek ünnepekkor, általában óriási adagokban. Ji számára ebből a szempontból küldetéstudata is van az étteremnek, a hagyományos batyukon keresztül szeretné megmutatni, hogy a kínai konyha nemcsak a szecsuáni konyha cukros-szószosra redukált büfés csirkeételeiből áll. A Zhu&Co-ban jelenleg ötféle töltött batyu (zöldséges, gombás-üvegtésztás, rákos és kétféle húsos) közül lehet választani, illetve van még batyus leves, wonton, valamint két-kétféle saláta és desszert az étlapon.
A szokatlan tematikával pedig egyértelműen sikerült betölteni egy piaci rést, az étteremnek gyorsan kialakult a törzsközönsége, és alig két évvel a nyitás után már egy esetleges második éttermen is gondolkodnak Jiék.
Mária szerint a batyu azért is találta meg az utat a vendégek szívéhez, mert egy igazi komfortfoodról van szó, amivel mindenki tud azonosulni, hiszen minden országnak megvan a saját batyuverziója, elég csak az olasz raviolira, az orosz pelmenyire gondolni.
A törzsközönség szeretete pedig az étteremben is tetten érhető, a stílusos belső térben mindenütt különféle disznófigurák mosolyognak a betévedőre, melyeket a vendégek hoztak ajándékba.
A Zhu&Co szó szerinti jelentése ugyanis a malac és társai, ami onnan jött, hogy Mária gyakran szólítja Jit Zhunak, ami olyasmi becézés kínaiul, mint magyarul a nyuszikám vagy a husikám.
Az újrakezdéssel (vagy esetükben inkább újba kezdéssel) kapcsolatban Mária és Ji szerint a legnehezebb az imposztorszindróma legyőzése volt, sokáig érezték ugyanis azt, hogy milyen jogon kezdtek ebbe bele, mikor egyikük sem tanulta a vendéglátást. Ez az érzés idővel eltűnt, hiszen a vendégek visszajelzései egyértelművé tették, hogy valamit jól csinálnak, és működik a batyuzó koncepciója. Mária számára ez önmagában nagyszerű érzés, míg Jit emellett büszkeséggel tölti el, hogy úgy érzi, tényleg sikerült valamit megmutatnia abból a kínai konyhából, ami neki a vére és kultúrája része.
További gasztroportré és -interjúkat erre találsz:
