Írtam már a turbolyáról, erről a méltatlanul elfeledett fűszernövényről, most nem ismétlem magam, itt elolvasható. Nálunk mindenesetre tavasz nem múlhat el turbolya nélkül. Eddig nem jelentett gondot a beszerzése, hiszen volt nagy kertünk, amit tavasszal beterített a harsogó zöld turbolyaszőnyeg. Most viszont egy kis hegymászással „fűszereztük” a gyűjtést. Eredetileg medvebarlangot kerestünk, és találtunk, szerencsére medve nélkül. A turbolya csak ráadás, afféle kuriózum volt, a többiek nem is ismerték, de szívesen kóstolták-rágcsálták, és egy-egy csokornyit szedtek is belőle. Így, miután szétszéledt a csapat, unokámmal hozzáláttunk a főzéshez.
Nem ördöngösség az elkészítése, ez kiderül az oldalra feltöltött receptből is. Jó, ha van egy kis lefagyasztott hús-alaplé, az még inkább feldobja. Mi úgy szeretjük, hogy tojássárgájával elkevert tejföllel sűrítjük, ízesítjük a végén, de azzal már nem forraljuk. Nem kell félni a tojásban amúgy szívesen tanyázó szalmonella baktériumtól, mert az 70 fok fölött elpusztul. Aki esetleg ennek ellenére nem híve az ilyesféle levessűrítésnek, barátnőm módszerét is alkalmazhatja. Ő a Svédországban – ahol szintén kedvelt a turbolya – használatos, besameles készítés híve. Legközelebb úgy is kipróbálom, és valószínűsíthető, hogy ugyanolyanan lelkesen kanalazzuk majd, mint a most feltálalt levest. Olyannyira ízlett, hogy alig tudtam megmenteni belőle egy kis kóstolót a túra többi résztvevőjének. (Úgy értesültem, náluk is sikere volt.)
A szóráshoz félretett csokornyi turbolyából jutott még a reggeli rántottába, sőt a fokhagymás-tejszínes laskagombát is megbolondítottam vele. Ez utóbbiból unokám nem evett, nem a hagyma-turbolya kombináció, hanem a gomba miatt. Húsvétkor, ha adódik bárányhús, ahhoz is kipróbálom, de addig felderítek még néhány, és lehetőleg lankásabb turbolyalelőhelyet.Mari nagyi
