Tóth Vera nyíltan beszél arról, hogy inzulinrezisztens. Betegsége miatt teljesen megváltoztatta az addig folytatott életmódját, és többek között az étrendjét is átírta. Mivel azok, akik az egészségükre figyelnek, általában olyan kellemes mellékhatásokat is tapasztalhatnak, hogy lefogynak, az énekesnő erről a témáról is megosztott pár gondolatot közösségi oldalán.
„Teljesen normális, ha arról beszélnek, ami szembetűnő, vagy egy nagy változás eredményét firtatja. Találgatnak, pletykálnak, nevetnek nagyokat, mondják, hogy: dejó neki, milyen ügyes, vagy épp vádolják, hogy biztos nem érhette el ezt természetesen, tuti van valami csavar. Ez mind oké, hisz még én is beleesem ilyen eszmecserékbe, gyarló lenne az ember, ha ezt tagadná” – írja bejegyzésében.
„A valóság pedig nem mindig annyira habos-babos, hisz közben nagyon lassan javulok, sokszor nem érzem jól magam fizikai szinten és ennek a nagy melónak a gyümölcsét nem tudom igazán élvezni."
A jutalom az elvesztett kilókban mutatkozik meg. Erre ugyan sokan vágynak, és én is vágytam, de most mégis azt mondom, hogy: jaj, híznék inkább egy kilót, ha megehetnék egy hatalmas somlói galuskát így, egy évnyi, katonás betartás után.
Tóth Vera leírta, hogy „a cukormámoros beteljesedés érzése most egy darabig szünetel”, mint elmondta, a teste már épp elégszer köszönte meg azt a sok jót, amit tesz érte, de azt jelzi, még ennél is többre van most szüksége, illetve neki is hálásnak kell lennie, hogy mindenre reagál.
Én már annyit bántottam a testem… Kell még egy kicsit engesztelni ahhoz, hogy teljesen jóban legyünk, meg ugye, mit is várhatnék harminc évnyi hedonizmus és az önszeretet hiánya után? Boruljon a nyakamba? Nem lehet többé kizsigerelni a testet, csak adni, adni, adni neki. Az is lehet, hogy soha nem lesz elég neki a törlesztésem, ki tudja, de azért hálás vagyok az összes megvetésért, a hátam mögött összesúgók tekintetéért, a kinevetésekért, az önámításért, a visszautasított randevúkért, az öltözködési szorongásokért, a magányos táncokért, hogy ezekért rendre a kilókat hibáztattam, a »bádim« mégis megbocsájtott. Ezek, ha nem lettek volna, nem is tudnám igazán értékelni az életem.
Kiírását végül azzal zárta, hogy az inzulinrezisztencia nem vicc, és komolyan kell venni, nem elég felületi síkon kezelni.
Címlapkép: Schumy Csaba
Még több érdekesség neked:
