Te is automatikusan egymásra pakolod a tányérokat az étteremben? Akkor nemcsak figyelmes vagy: a pszichológia szerint ez a kedves gesztus meglepő személyiségjegyeket is elárulhat rólad.
A vacsora lassan véget ér, a beszélgetés még javában tart, amikor a pincér közeledni kezd, valaki pedig villámgyorsan egymásra pakolja a tányérokat, összeszedi az evőeszközöket, és a poharakat is az asztal szélére rendezi. Az alapötlet egyszerű: egy kis segítséget adni a pincérnek. Elsőre ez csak udvarias gesztusnak tűnik, a viselkedéskutatók szerint azonban sokat elárul rólunk. Az éttermi viselkedés ugyanis nemcsak a munkához való hozzáállásunkat, hanem a bennünk lévő szorongásokat is megmutathatja.
Őszinte empátia vagy a megítéléstől való félelem?
Másokon önzetlenül segíteni nemes dolog. Francisco Tabernero pszichológus közelebbről is megvizsgálta ezt a rendkívül gyakori szokást, és szerinte jóval többről van szó, mint egyszerű udvariasságról:
Az, hogy valaki ellenszolgáltatás nélkül segít a pincérnek, erős empátiára utal. Arra a természetes késztetésre, hogy pusztán önzetlenségből segítsünk másoknak.
A pszichológusok ezt nevezik proszociális viselkedésnek. Egyszerűbben fogalmazva: úgy teszel jót másokkal, hogy közben sem elismerést, sem viszonzást nem vársz érte. Egy, a proszociális viselkedés fejlődését vizsgáló kutatás szerint ez a hozzáállás gyakran a neveltetésből fakad, és azt mutatja, hogy valóban képes vagy beleérezni magad mások helyzetébe és erőfeszítéseibe.
A valóság
„Néha ez nem csupán önzetlen segítségnyújtás, hanem annak az igénye, hogy megfeleljünk és elkerüljük a negatív megítélést. Az a vágy hajtja az embert, hogy jó színben tűnjön fel mások előtt.”
Más szóval sokan azért pakolják egymásra a tányérokat, nehogy udvariatlannak tűnjenek, miközben valójában attól tartanak, hogyan ítélik meg őket az idegenek vagy akár a saját barátaik. Ez egyfajta passzív módja annak, hogy társas megerősítést és elfogadást keressenek.
A személyiségtípus, amit a cégek szinte vadásznak
Elsőre talán viccesnek tűnik ez a tányérpakoló szokás, a HR-esek viszont másként látják. Szerintük az, hogy valaki önként segít egy nem hozzá tartozó feladatban, jó példája a csapatszellemnek, ez pedig ma már kifejezetten értékes soft skill a jövőbeni munkavállalóra nézve.
A számok is alátámasztják ezt az elméletet. A Journal of Applied Psychology egyik nagy metaanalízise szerint a proszociális viselkedésű dolgozók javítják a csapat teljesítményét és nyugodtabb légkört teremtenek a munkahelyen.
Ezek az emberek jelentősen csökkentik a belső konfliktusokat, természetes módon építik a kapcsolatokat, ezért szinte minden vezető számára igazi kincset jelentenek egy csapatban.
A témában a rangos amerikai Harvard Business School kutatói is hasonló következtetésre jutottak.
Kutatási eredmény:
Van azonban egy árnyoldala is a dolognak
Francisco Tabernero pszichológus szerint a tányérok rendezgetése nem mindig segítőkészségből fakad. Sokszor inkább a rendetlenség vagy a káosz zavar valakit, ezért gyorsan elpakolná az asztalon lévő kupit, nem feltétlenül a pincér munkáját akarja megkönnyíteni.
