Ázsiai karalábéleves csirkével

Azzal már nem árulok el nagy titkot, hogy levesrajongó vagyok: próbálok időről időre olyan recepteket kifejleszteni, melyek laktatóak, és nem szükséges utánuk főételt is enni. A Szingli vacsik újabb részében egy olyan ételt mutatok nektek, melyben az egyik kedvencem szerepel, az impressziószerűen megszületett karalábéleves. Ropogtatni, magában enni is imádom, főzés közben félre is teszek belőle egy darabot, amit hámozás és szeletelés közben elfogyasztok. Két karalábé árválkodott a hűtő fiókjában, currypaszta mindig van otthon, s mivel levest nem nagyon szoktunk főzni ebből a zöldségből, megláttam a kihívást, hogy fényesebben ragyogjon a karalábé nimbusza.

A leves receptjét itt mentheted el

Adag póréhagyma olívaolajon megfuttatva, currypasztát én gazdagon adagolok, jelen esetben két teáskanállal, illetve még bírja a cudar időjárási viszonyokat a citromfű az ablakpárkányomon, egy csokorral ebből is aprítottam a hagymás keverékbe. Erre rádobtam egy kevés apróra vágott csirkemellfilét, ami a hétvégi ebéd során megmaradt, majd rá a karalábékockákat. Vízzel felöntöm és mehet rá a bio leveskocka, háztartásom egyik konstans szereplője. Alacsony/közepes hőmérsékleten főzöm úgy fél órán át, az sem baj, ha tíz perccel tovább tart, míg elkészül - így is hipp-hopp megvagyok vele. Ha a karalábé megpuhult, a hús megfőtt, egy jó adag üvegtésztát dobok még hozzá, amit előzetesen vízzel leforrázok. Arra figyelni kell, hogy ezt a tésztát hajlamosak a gyártók olyan zsinórral összekötni, mely tulajdonképpen ugyanúgy néz ki, mint maga az üvegtészta: nem tudom, hogy vicces kedvvel jutott vajon eszükbe, vagy szimplán ez volt a rendelkezésre álló anyag, mindenesetre beugrott róla az Indul a bakterház idevágó, gatyamadzagos, levesezős jelenete.

A levest még lehet fokozni kevés chilivel, aki bírja, illetve megszórni a tetejét korianderrel, ha akad otthon, de én ennek híján pórékarikákkal díszítettem rajta.