Sör, ser, serital – sokféleképpen nevezik a folyékony kenyeret, a malátából és komlóból készült habos italt. Története jóformán egyidős az emberi kultúrával, és régen valóban ételként fogyasztották.
A folyékony kenyér
Régészeti leletek alapján már a Kék-Nílus völgyében is készítettek sört: Szudán területén közel 7000 éves, sörmaradványokat tartalmazó agyagedényt találtak. Észak-Kínában még korábbi, 9000 éves leletekre is bukkantak, ahol galagonyával, mézzel és szőlővel ízesítették a sört.
A sört a szegények és a gazdagok is ugyanúgy szerették, amit az ókorban árpakenyérből készítettek: a kenyeret vízbe áztatták, megvárták, amíg megerjedt, végül datolyával ízesítették. Az egyiptomiaknál a sör és az élelem neve közös eredetű volt, a darabos sört élelemként is fogyasztották, így a folyékony kenyér egészen új értelmet nyer. Az italt kenyérdarabokkal együtt, szűrtelenül és szűrve is szerették, a nedűt korabeli szívószálak gyanánt nádszállal, szalmaszállal itták ki a korsókból. A Közel-Keleten a darabok kiszűrésére speciális, saját szűrős fedeles korsókat is készítettek.
A legrégibb írásos emlék a sörkészítésről közel 8000 éves és Mezopotámiából származik. Akkoriban mézzel és gyümölcssűrítménnyel ízesítették az italt, és a készítését olyannyira komolyan vették, hogy még Hammurapi törvényoszlopán is szabályozták az eljárás folyamatát, aki pedig megszegte, megbüntették.
Egyiptomban olyan varázserőt tulajdonítottak a sörnek, ami köré az Égi Tehén mítosza is épült:
Ré főisten papok és sör segítségével mentette meg az emberiséget.
A sörnek külön ünnepe is volt, amit a Nílus áradási évszakának 20. napján tartottak.
De nemcsak az egyiptomiak és a kínaiak, hanem a gabonatermesztő germánok is nagy sörfőzők hírében álltak már a 4. században. A mai Belgium területe, az akkori Flandria is híres volt sörfőzéséről, de az ókori és a kora középkori sörök inkább árpalevek voltak, ugyanis komlót akkor még nem tartalmaztak.
A szerzetesek itala, a ma ismert sör születése
A középkorban a földművelésből élő parasztok gyakran sörrel fizették meg az egyházi adót, de a szerzetesek is nagy sörfogyasztók hírében álltak, ugyanis sörrel könnyebben átvészelhették a böjtöt. Az ókorból ismert árpalé valójában a szerzeteseknek köszönhetően ismerkedett meg a komlóval, és vált azzá a sörré, amit ma is iszunk.
Angliában az 1500-as évek közepétől, VIII. Henrik idejében vált népszerűvé a sörfőzés, a bajoroknál pedig sörtisztasági törvényt is hoztak. A törvény szerint akkoriban kizárólag komló, maláta és víz hozzáadásával készülhetett sör, az élesztő csak később jelent meg az összetevők között, mint elfogadott hozzávaló. Az ipari forradalom után a serfőző céheket idővel teljesen kiszorították a sergyárak, a többi pedig már máig tartó történelem.
Ezeket olvastad már?
Tudtad, hogy az első palacsintát és az első férjet nem...
Egy régi magyar mondás szerint az első palacsinta olyan, mint az első férj: nem szégyen, ha kidobod. Sárgabaracklekvárral, túróval, fahéjas cukorral – a palacsinta finom.
Petrás Gabriella
Ebben a győri étteremben már robot szolgálja ki a vendégeket
Egy győri étteremben megtalálták a megoldást a munkaerőhiányra? Annyi biztos, hogy a robotpincér nagy népszerűségnek örvend a városban.
Nosalty
Kiderült, ezt a pizzát imádják a legtöbben az országban
Évek óta ugyanaz a pizzafajta az emberek kedvence Magyarországon.
Nosalty
