Amikor túlságosan stresszessé válnak a mindennapok, szeretnénk valahogy kiereszteni a gőzt. Egyeseknek az ital, másoknak a dohányzás segít, sokan pedig az edzőteremben vezetik le a feszültséget. Míg köztudott, hogy az alkoholtól és a nikotintól könnyű függővé válni, a sportfüggőségről már ritkábban beszélünk. Bár elsőre nem is hangzik olyan rossz dolognak, a függőség ezen formáját sem szabad félvállról venni.
Mi az a sportfüggőség?
Sport- vagy edzésfüggőségnek a fizikai aktivitástól való függőséget nevezzük. A sportfüggők kényszeresen ragaszkodnak a testedzéshez, ami negatív hatással lehet a testi, lelki egészségükre vagy akár a kapcsolataikra is.
Az edzés kihagyása erős szorongást, rossz érzést, sőt elvonási tüneteket is kiválthat.
A Norvég Tudományos Műszaki Egyetem (NTNU) munkatársai egy új tanulmányban foglalkoztak átfogóan a sport és a menekülés, illetve a sportfüggőség kialakulásának témájával.
„Az eszképizmust, vagyis menekülést olyan tevékenységekként, vagy szórakozási formaként szokás definiálni, amely segít elfeledkezni a mindennapi kellemetlenségekről. Számos hétköznapi tevékenységünkre tekinthetünk menekülséként” – írta Dr. Frode Stenseng, a tanulmány vezető szerzője. „A menekülés segít elterelni a figyelmünket a legégetőbb problémáinkról és gondolatainkról, kevésbé rágódunk a dolgokon és kevésbé vagyunk tudatosak.” Míg a menekülés egyrészről csökkenteni a stresszt és új perspektívát ad, másrészt viszont egy egészségtelen módja is lehet a problémák elkerülésének.
Pozitív-negatív
Az eszképizmus alapvetően két formáját szokás megkülönböztetni. Az egyik az adaptív, pozitív élmények keresése – ezt nevezzük önkibontakozásnak. A másik formát, a maladaptív menekülést, vagyis a negatív élmények elkerülését önelnyomásnak nevezzük. Az önkibontakoztatásra irányuló tevékenységek általában hosszú távú pozitív hatásokkal jár, míg az önelnyomás során az emberek hajlamosak elnyomni a pozitív és a negatív érzéseket egyaránt, ami elkerüléshez és tagadáshoz vezethet.
Az NTNU kutatásában 227 hobbifutó segítségével vizsgálták a futás, az eszképizmus és az edzésfüggőség viszonyát. A résztvevőknek skálákon kellett jelölniük, hogy mennyire tartják magukat edzésfüggőnek, inkább az önkibontakoztató vagy az önelnyomó eszképizmusra hajlamosak, illetve, hogy mennyire elégedettek az életükkel.
Az eredmények alapján nem igazán volt átfedés az önkibontakozást kedvelő és az önelnyomó menekülési módokat előnyben részesítő futók között.
Míg az önkibontakoztatás valóban pozitív kapcsolatban állt a jólléttel, az önelnyomásra hajlamosak kevésbé voltak elégedettek az életükkel. Emellett az önelnyomás igen erős összefüggést mutatott az edzésfüggősséggel is. A kutatás szerint a mozgásfüggőség hatására az egyének kevésbé képesek a sporthoz kapcsolódó pozitív hatásokat kihasználni. Fontos, hogy megértsük a saját, sporthoz fűződő viszonyunkat és vigyáznunk kell a sportba való meneküléssel.
Szerző: Kremmer Magdi
Még több hasznos cikk a sportolásról:
