Sokan ösztönösen az orrukra hagyatkoznak, amikor eldöntik, hogy egy étel még fogyasztható-e. Ha nem büdös, akkor biztos jó és nem romlott – gondoljuk. A szakértők szerint azonban ez az egyik legveszélyesebb tévhit a konyhában. Az étel ugyanis akkor is lehet romlott, ha semmi furcsát nem érzel rajta.
A legnagyobb probléma
Az ételmérgezést okozó baktériumok – például a szalmonella vagy az E. coli – gyakran semmilyen érzékelhető jelet nem hagynak maguk után. Nem változtatják meg az étel szagát, ízét vagy kinézetét, mégis komoly megbetegedést okozhatnak.
A rossz szag nem feltétlenül veszély
Fontos különbséget tenni a romlás és a fertőzöttség között. Az a kellemetlen szag, amit néha érzünk, általában olyan baktériumoktól származik, amelyek ugyan rontják az étel minőségét, de nem feltétlenül okoznak betegséget.
Ezzel szemben a valóban veszélyes kórokozók gyakran csendben vannak jelen – szag nélkül, észrevétlenül.
A szimatpróba félrevezető
A szakértők egyértelműen figyelmeztetnek: az étel szaga nem megbízható indikátor. Előfordulhat, hogy egy étel már órák óta a veszélyes hőmérsékleti tartományban van, a baktériumok elszaporodtak benne, mégis teljesen rendben lévőnek tűnik.
Különösen igaz ez az előző napi maradékokra: ha túl sokáig álltak szobahőmérsékleten, akkor akkor is ki kell dobni őket, ha nincs semmi szaguk.
Akkor honnan tudhatod, hogy biztonságos-e?
A biztonságos döntés nem az érzékszerveken múlik, hanem néhány alapvető szabályon:
- mindig tartsd be a lejárati dátumot
- ne hagyd az ételt 2 óránál tovább szobahőmérsékleten
- a maradékot 1 napon belül fogyaszd el
- megfelelő hőmérsékleten tárold az ételeket
Ezek sokkal megbízhatóbb kapaszkodók, mint az, hogy mit érzel.
