A nagy múltú Déryné Bisztró a budai oldal egyik kedvelt helye, népes rajongótáborral és törzsvendégekkel, akik egyként vallják, hogy a Déryné enteriőrje, hangulata magával ragadó, és aki egyszer 'megízleli', hamar visszatér. Mi ugyan rég nem jártunk a Krisztina tér felé, vegyes híreket fúj onnan mostanság a szél is, amikor azonban megtudtuk, hogy a belváros frekventált részén, a Fashion Streeten nyitnak reggeliző helyet, ünnepélyesen felvéstük a naptárba, hogy bizony szeptember egyik reggelén meglátogatjuk őket.
A tervet megvalósítás követte, egy kissé hűvös szerda reggelen a nyakunkba vettük a várost és ízHUSZÁRral közösen jól bereggeliztünk a Déryné kioszkjában. A Kempinski előtti kis tér végre nem hemzseg a sült kolbászos és matyó babás standoktól, nem kell szorongva közlekednünk az árusok és a kirakatok hagyta szűk kis folyosókon, hanem szabad az út, sőt egyenesen a Déryné pavilonjáig vezet minket. Ha a Deák tér irányából érkezünk, akkor a kis házikó körül vendégekre váró székek fogadnak minket, a Vörösmarty tér felőli oldalán pedig pőrén mutogatják magunkat az aktuális kínálat felettébb kívánatos tagjai, amik természetesen egytől egyik a Déryné saját pékségéből érkeztek. Különböző ízesítésű croissant-ok és csigák, brownie, habcsók, muffin, pogácsák és persze kenyerek. Az árak is barátságosak, így bátran válogathatunk.
A bőség zavarában hirtelen vagy négyféle finomságot rendelnénk fejenként, de mivel tudjuk, hogy a gyomrunk befogadóképessége korántsem akkora, mint a szemünké, azért igyekszünk visszafogni magunkat. A szándék itt persze korántsem elég vezérlő erő, hiszen annyi mindenbe belekóstolnánk, és persze most, azonnal. Végül kacsamelles croissant-t, kecskesajtos szendvicset, csokis-mogyorós muffint, cheese twistet és egy danisht választunk. Persze jár mellé a jól megérdemelt kávé is, így miközben tányérra kerülnek a kiválasztott finomságok, helyet foglalunk.
Természetesen szendvicsekkel kezdünk, a kacsamellesben házi majonézt, a kecskesajtosban házi pestót vélünk felfedezni, ami külön jó pont. A cheese twist talán még elbírna egy kis sajtot, a danish és a csokis-mogyorós muffin azonban mennyei. A danish vaníliakrémlében apró fekete szemek tanúskodnak a valódi vanília használatáról, a muffin közepén pedig csokoládékrémet találunk.
Valamilyen megmagyarázhatatlan módon egy leheletnyi dickensi hangulatot vélek felfedezni a hely atmoszférájában, persze ez talán köszönhető a kedves, csokornyakkendős kiszolgálónknak is. Miközben ott üldögélünk, már nem is fázom annyira, a színes habcsókok folytatásra csábítanak, miután pedig megtudjuk, hogy délutánra frissen sült piték készülnek, semmi kétségem nincs afelől, hogy a budapesti Déryné törzsvendége leszek.
