A Pola Polát nem kell bemutatni azoknak, akik szeretik a balkáni ízeket, vagy jártasak a hazai street food világában. Pedig az egy évvel ezelőtt nyílt balkán street-food hely voltaképpen "mellékszál" - alapítói eredetileg egy egész más terméket szerették volna itthon piacra dobni.
Határ Péter, a Pola Pola egyik ötletgazdája szerint a gombhoz kerestek kabátot. A tulajdonosi kör mindegyik tagja imádja a délszláv ételkultúrát, azon belül is a faszénen sült, úgynevezett "csórékolbászt", a csevapot. A Balkánon mindenhol megtalálható fűszeres darált hús rudak ott vannak a bosnyák, a szerb, a bolgár, az albán és a török konyhában is - nem volt egyszerű kiválasztani, hogy a Klauzál téren melyik receptúra alapján készítsék őket.
Csevapfronton végül a borjúhús mellett döntöttek - nincs benne másfajta hús, tulajdonképpen muszlim recept alapján készül. Nem vallási okokból - az összes kóstolt recept közül ezt szerették meg legjobban. Ezen belül is csak "férfi állattal" dolgoznak - ez sem hímsovinizmus miatt van - a borjúbikák izomzata és faggyúmennyisége ugyanis különbözik a tehénétől, a húsa sokkal ideálisabb a csevaphoz. Annak ellenére, hogy a Pola Pola első profilja tulajdonképpen nem a hús lett volna, Péterék hónapokig járták Boszniát és Szerbiát a megfelelő recept és technika után. És hogy mi volt a lényeg, ha nem a hús? Hát a lepény!
A Pola Pola ötlete eredetileg ugyanis onnan indult, hogy a tulajdonosok szerették volna, hogy itthon is kapható legyen a bosnyákok lepénykenyere. A szinte párna puhaságú tenyérnyi lepényeket azonban lehetetlen reprodukálni megfelelő kemence nélkül. Bár kipróbáltak különböző professzionális pizzasütő kemencéket, az eredmény nem lett ugyanaz - nem csoda, hiszen ezeket a lepényeket eredetileg 550 fokra felfűthető, faszén tüzelésű kemencékben készítik - így Péterék kénytelenek voltak építeni egyet. A kemence maga 14 négyzetméteres, 40 tonnás darab, ami 6000 darab téglából készült, és két műszak között sem hűl 270 fok alá.
Ekkora hőre azért van szükség, mert a lepény maga 80 százalék vizet tartalmaz - alig egy percig van a kemencében, de ezalatt annyi víz távozik, hogy kívül kemény, hólyagos, belül foszlósan puha réteg keletkezzen. A kemence mellé tudás is kellett - a bosnyák pékek mellé felvett magyar pékek külön tanulmányútra mentek Boszniába, hogy kitanulják azt a szakmát, amit a déli kollégák gyermekkoruk óta szívnak magukba. A lepénygyártás pedig akkora siker lett, hogy napi szinten exportálják Bécsbe is, ahol jelentős bosnyák kisebbség él.
A Klauzál téri üzletet eredetileg lepénysütödének szánták, de mivel az általa termelt hővel valószínűleg nehezen tudtak volna együtt élni a környéken lakók, végül külső, ipari területen húzták fel - a feleslegessé vált belvárosi üzletben így megszülethetett a Pola Pola. Mivel a lepényre ekkora hangsúlyt fektettek, szerették volna, ha a hely is autentikus bosnyák-szerb ételeket kínál, így indult a fél évig tartó húsos kutatómunka, majd a Pola Pola pályafutása. Négyfajta autentikus húst árulnak: a már említett csevapot, a plejkavicát, a pálcán készített sish-t, és a borjúkolbászt.
Emellett a faszenes grill-lapon készítenek különböző zöldségeket, van ajvárjuk, sós, érlelt tejszínkrémük, a kajmak pedig egyenesen verhetetlen - különösen a foszlós, puha, hólyagos lepényeken. Köretnek klasszikus sopszkát és különböző, olajban eltett balkáni finomságokat választhatunk. Nem tudunk mást mondani - ha megkívántátok az igazi balkáni ízeket, de nincs két órátok arra, hogy leautózzatok Szabadkáig - ahol amúgy Péter egyik kedvenc csevapozója van - , akkor irány a Pola Pola!
